Kempten, megyek!

Úgy tűnik, beköszöntött az esős évszak Kemptenben... Kedd óta nagyjából minden nap esik. Hol kicsit, hol nagyon. Most éppen nagyon. Cilivel gondoltuk, hogy elmegyünk egyet tekerni, de szerencsére nem azonnal akartunk indulni, és így megúsztunk egy erősen szarráázást, ugyanis, mire elindultunk volna, pont elkezdett ömleni az eső... Meg asszem, volt némi jégeső is. Szóval, meglehetősen szerencsés volt az időzítés.

Amúgy, a mai napomat leginkább Cilivel és Rodrigoval töltöttem. Délelőtt (na jó, dél után...) átmentem, és kiültünk a Zugspitz közelébe tanulni egy kicsit egy padra, aztán vissza a Zugspitzbe, majd ott megebédeltünk (pizzát lasagnéval...) úgy délután 4kor. Majd hazajöttem, és próbálkoztam tanulni.Persze, csak miután ledőltem egy kicsit, mert az ebéd úgy lefárasztott, hogy egyszerűen képtelen voltam ébren maradni. Aztán miután magamhoz tértem némileg, el akartunk menni bicajozni, mint ahogy azt már ecseteltem, de végül ez kimaradt. No, de majd holnap. Viszont, jó hír (legalábbis számomra), hogy ha minden igaz, jövő hétvégén jönnek ki szüleim, és ha jönnek, akkor hozzák a bicajomat is :))))))))))) Mármint, a másikat. Ez tök szupi. Nagyon örülök neki. Mert oké, ezzel is lehet bicajozni, de azért az teljesen más!!! Mármint, persze az sem olyan hűdeprofi, de ehhez képest fényévekkel profibb, és nekem egyelőre még elég jó. És itt meg aztán totál itt lenne a helye, és most otthon van. Én meg itt. Szóval, neki sem jó, mert nem használom, és biztos szomorkodik szegény ott egyedül a pincében, meg nekem sem jó, mert nincs itt, és tudom, hogy ez neki való terep, és ehelyett otthon van egyedül a pincében... :( na jó, nincs egyedül, mert szüleim biciklijei is ott vannak, de akkor is, szegény biztos nem érti, hogy miért nem vagyok ott, és miért nem használom minden nap. De majd ha itt lesz!!! No, akkor aztán nincs megállás!!! Múltkor, amikor elmentünk Cilivel, akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzik.

Amúgy, hétfőn megyek Münchenbe, interjúra egy hotelbe, ahova gyakorlatra szeretnék menni. Nagyon. És utána meg találkozom Marisával, aki az egyik másodunokatesóm, és nem találkoztam vele nagyjából 2 éve. Igaz, előtte nem találkoztam vele úgy 15 éve. Szóval, nem nagyon ismerjük egymást, de most megtaláltam facebookon, és így elkezdtünk levelezgetni, és mivel megyek Münchenbe, így találkozunk.

Igen, igen, megint nem a Parktheaterben kötöttem ki, annak ellenére, hogy szerda volt tegnap este. Ennek azon egyszerű oka van, hogy Springbreak party volt a menzán... Úgyhogy megint felvonultunk "testületileg". Na jó, azért akadt néhány hiányzó... Köztük néhány igazolt, mint például Clé, aki épp el van utazva. Vicces, ahhoz képest, hogy egy emeleten lakom vele, nem beszéltem vele/ nem láttam legalább 2-3 hete.... De egyébként mostanában többekkel így vagyok. Mármint, hogy egy csomó emberrel alig találkozom. Viccesen még azokkal is, akikkel amúgy néha közösek az óráink.... (Nem, nem én jó kislány vagyok, és (majdnem) mindig ottvagyok az órákon!!!) De visszatérve a Springbreak partyra, őszintén szólva a múltkori menzaparti zenei felhozatala nekem jobban tetszett, de ennek ellenére ez is elég jó kis bulira sikeredett. Csak az egy kicsit furcsa, hogy fél kettőkor tényleg lámpaoltás van. Pontosabban, inkább lámpagyújtás, hogy jól lássuk, merre van a kijárat. Tegnap megint ott voltunk nagyon korán, már vagy fél 11kor, és akkor még nem volt SEMMI! Alig lézengtek még csak az emberek. És mire beindult a buli, és már nagyjából megtelt a menza volt vagy éjfél, és fél kettőkor meg már vége is. Ez olyan fura, mert mire tényleg jó a hangulat, már vége is van... Ez olyan, mint amikor Berlinből jöttünk haza repülővel, és alig, hogy elértük a rendes magasságot, meg sebbességet, meg minden, már kezdtünk is ereszkedni, meg lassítan... Ezért kár is volt olyan magasra menni... :)

Tekintve, hogy ilyen korán vége lett a bulinak, egész hamar ágyba kerültem, 2kor már itthon voltam, mert most nem tartottam a többiekkel a Zugspitzba, mint a múltkor. Így szerencsésen elkerült például a nadrágom egy újabb találkozást egy fél üveg sörrel. Ja, merthogy a múltkor nem tudom hogy, de Brenda nagyjából fél üveg söre a nadrágomon landolt... Ja, meg jutott a dzsekimre is, úgyhogy másnap nadrágot, dzsekit mostam. Mondjuk, annak ellenére, hogy ilyen korán hazaértem, reggel nem volt egyszerű az ébredés. Igen, rövididő alatt sok sör után nem egyszerű elaludni, és még nehezebb 5 órával később felkelni... De sikerült!!! És hősiesen bementem minden órámra!!! Tudom, ez kicsit már-már beteges dolog MÁSNAP 10től 17ig kihúzni a suliban, de az a baj, hogy ha nem megyek be, akkor totál elvesztem a fonalat, hogy mégis miről szól az óra... Úgyhogy inkább igyekszem nem kihagyni órákat, csak ha nagyon muszáj. Meghát, ugyebár, némi tanulási célból érkeztem ide, vagy mi... Legalábbis, azt mondták...

Suli után átmentem kicsit Cilihez beszélgetni, majd mentem egy kört a nettoban (hú, és vettem tejberizst is, amit azóta el is felejtettem, de most eszembe jutott, és tökre megörültem neki :)), majd hazajöttem, és az előzetes terveimmel ellentétben (alvás...) nekiálltam netezni, meg beszéltem Bertával, meg szüleimmel. Aztán most este meg Anját rávettem egy kis sétára, mert nem volt kedvem itthon ücsörögni egyedül. És most meg blogolok... De azt hiszem, ennyi elég is lesz, és inkább elmegyek aludni...

Igen, hazatérve Berlinből visszacsöppentem a "jól megszokott hétköznapokba". Határozottan idézőjelben. Merthogy, amióta itt vagyok, még szerencsére nem tudott kialakulni a "szürkehétköznapok" érzés. Vagyis, olyan ez az egész, mint egy 6 hónapos nyaralás. És ez a nyaralás érzés még mindig tart. Bár, azért már fogy a lendülete, de tart. Seri szavaival élve: "tök vicces, hogy a nyaralásból elmegyünk nyaralni...".

A hétvégém nem volt túl zsúfolt. Úgyis fogalmazhatnék, hogy alig mozdultam ki a szobámból. De már nagyon rám fért, mert az elmúlt egyhónapban elég sokfelé jártam, és elég kevés időt töltöttem itt... Az egész Svájccal kezdődött, majd a következő hétvégén Münchenben voltam, majd otthon, majd Berlinben. Jó, tudom, fogjam be, és örüljek, hogy ilyen mázlista vagyok, hogy ennyit utazgattam. A következő komolyabb cél Hamburg, de az majd csak május közepén. Aztán május végén Budapest.

Szóval, igazából említésre méltó esemény vasárnapig nem nagyon történt. Vasárnap délután Cilivel kicsit levezettük a fölös energiáinkat, és elmentünk egyet biciklizni. Kinéztünk egy tavat, és azt fedeztük fel, nem messze a várostól. De sajnos nem tudtunk a tó mellett leülni, mert el volt kerítve, viszont, nyáron oda fogunk járni strandolni!!!

Aztán, tegnap meg elhatároztuk, hogy nekiállunk futni. Úgyhogy nagy lelkesen tegnap el is mentünk Rodrigoval és Cilivel, és Poncho egy darabig jött velünk biciklivel, aztán miután elvesztett minket, visszament a Zugspitzbe. Majd futás után betértünk Cilihez, megvacsiztunk, majd haza. És persze elhatároztuk, hogy minden nap megyünk. Meg is beszéltük Ernestoval, hogy ma ő is jön. Aztán, ahogy közeledett a délután 6 óra, elkezdett esni, de azért mi "nagyon lelkesen" elmentünk. Bár, a jelek szerint a tegnapi futás engem elég erősen lefárasztott, mert ahhoz képest, hogy tegnap mennyit bírtam, ma sokkal kevesebbet. De ma nem volt olyan jó az idő sem. Esett, meg kicsit hűvösebb is volt. Úgyhogy, részemről már azzal is teljesítettem a tervet, hogy nem adtam fel, és elmentem. Aztán, a futás után elmentünk biliárdozni, mert van itt egy biliárd aréna, ahol keddenként lady's night van, vagyis a lányok ingyen játszhatnak. Úgyhogy már vagy harmadszor voltunk. Persze mindig csak kedden...

Holnap este meg Spring break party lesz a menzán. Természetesen megyünk! Kíváncsi leszek rá nagyon, mert a múltkori menzaparty nagyon jól sikerült szerintem.

Nem tudom, ki mennyire tájékozott ebben a témában, de pár éve volt egy német (mi más lenne ilyen címmel...) sorozat a tvben, aminek Berlin-Berlin volt a címe. Ez most csak úgy eszembe jutott, sok köze ugyan nincs a témához, csak annyi, hogy Berlinben játszódott, és ugyebár én meg most jöttem haza Berlinből.

Szóval, szombat hajnalban indultunk Berlinbe. Egészen pontosan 17en, 5 spanyol lány, 6 mexikói, 3 török, és 3 magyar. Az odafelé utat igen kalandosra terveztük, ugyanis, az eredeti terv helyett, miszerint repülünk oda-vissza, összesen 40 euroért, odafelé vonatoztunk egy keveset, ugyanis, mire lefoglaltuk volna a jegyeket, az odafelé útra már sokkal drágább volt. Így maradt a vonat. De abból sem ám közvetlen járat, mert az igen borsos árú. Viszont, létezik egy Wochenendeticket nevezetű találmány, ami 37 euroba kerül, 5 embernek, és annyit utazgatsz vele az országban, amennyit csak bírsz. Viszont, ez csak a regionális járatokra érvényes. Így történt, hogy a Kempten-Berlin távolságot 11 óra alatt, 5 átszállással teljesítettük. Mindezt hajnali 4.45től. Mondanom sem kell, mindenki friss és üde volt! No, de mindegy, egyszer ezt is ki kellett próbálni! Amúgy, sokkal rosszabbra számítottam, nem is volt olyan vészesen hosszú. Mondjuk, kicsit durva volt belegondolni, amikor már vonatoztunk vagy 5 órája, hogy még csak féltávnál sem tartunk... De a lényeg, hogy odaértünk, és egy vonatot sem késtünk le. Az egyetlen, amelyik késett, az a legutolsó volt, de ott meg már tök mindegy volt. Amikor megérkeztünk, épp egy felvonulás kellős közepébe csöppentünk. Valószínűleg a hokicsapat nyerhetett valamit, mert vagy fél órán keresztül vonultak fel sokmillió kocsival, meg mindennel. Ezután felkerestük a hostelünket. Nos, hát, ennek az egyetlen előnye, hogy olcsó volt. 8 euro/éjszaka. Ja, és mégegy: erős ösztönzés volt, hogy ne akarjunk sok időt ott tölteni, mert leginkább csak alvásra volt jó, másra nem nagyon. Bár, az első este még tök tiszta volt a fürdőszoba, ami jó pont volt. No, ez a végére már erősen megváltozott... De azért ki lehetett bírni. Miután lepakoltuk a cuccainkat. visszamentünk a városba, sétáltunk egyet, meg ettünk egy dönert, aztán este visszamentünk a szállásra, és a többiek visszamentek még egyet bulizni, de én meg az egyik mexikói lány már maradtunk, mert nagyon fáradtak voltunk. Vasárnap délelőtt el akartunk menni egy ingyenes városnéző túrára, de sikeresen lekéstük, és a délutánin meg nem volt már annyi hely... Úgyhogy végül hétfőn mentünk városnézni, vasárnap délután meg elmentünk Sachenhausenbe, ahol egy koncentrációs tábor volt, most pedig múzeum lett belőle. Nagyjából itt töltöttük az egész délutánt, majd este visszatértünk a szállásra. A recepción megkérdeztük, hogy van e valahol egy karaokebár, és hát mondtak is egyet a közelben, dehát, ez nem egészen jött be, ugyanis, csak később derült ki, hogy ez egy melegbár volt... Aztán, ezután már nem nagyon volt kedvünk mást keresgélni. Aztán, hétfőn elmentünk a városnéző túrára. Utána pedig először aludtunk egyet a parkban, ahol végetért a túra, utána pedig elmentünk a Reichstagba. Egy alig több, mint fél órás sorbanállás után be is jutottunk. Fel is mentünk a kupolába. No igen, ez érdekes volt, ugyanis, erős tériszonyom van, így hát, igen, a kupolába is felmentem, de amint felértem, rögtön mentem is le, mert nagyon nem éreztem jól magam fent. Kedden pedig elmentünk Charlottenburgba, ott sétálgattunk egyet, majd elmentünk az olimpiai stadionba, majd vissza a városba, megint sétálgatni. Este pedig becsekkoltunk másnapra a repülőre, és kinyomtattuk, amit kellett, és úgy terveztük, hogy utána továbbállunk valahova bulizni, de olyan sokáig elhúztuk az időt, hogy aztán végül ebből megint semmi nem lett, úgyhogy Poncho, Seri meg én elkísértünk két mexikói lányt az S-bahnhoz, merthogy ők másik hostelban laktak, meg útközben ettünk egy dönert, majd visszamentünk a szállásra. Szerda délelőtt összecuccoltunk, majd elmentünk megnézni a falnak egy másik darabját is, amit még nem láttunk, utána pedig beültünk egy kávézóba, majd vissza a hostelbe a cuccokért, és mentünk a reptérre. Tök furcsa, hogy odafelé vonatoztunk egy fél napot, visszafelé meg a Berlin-München távolságot megtettük alig egy óra alatt repülővel. Valamikor 8 után értünk haza, aztán én este még átmentem Matthiashoz, odaadni neki az unicumot, meg a képeslapot, amit még otthonról hoztam, merthogy a múlt héten nem volt itt, így nem is találkoztam vele. Aztán egy kicsit beszélgettünk, majd hazajöttem aludni.

Tegnap pedig egész nap suliban voltam (10-17.15). Rendesen lefárasztott, úgyhogy este aztán már nem is csináltam semmit, csak itthon voltam, netezgettem, meg ilyesmik. Mondjuk, amúgy sem nagyon akartam sehova menni, mert nagyon fáradt voltam már. Ma pedig aludtam vagy 10ig, aztán netezgettem, aztán aludtam, aztán elmentem a Forumba venni pár dolgot, aztán ebédeltem, meg filmet néztem, meg aludtam, meg ilyenek. Most pedig majd, ha ezt befejeztem, asszem, nekiállok tanulni.

Ja, és még nem is írtam: pünkösdre megint megyek haza :)))))))) Már megvan a vonatjegyem. És jönnek páran az itteniek közül is. Jön Cili, Zsani, és Gábor (nekik vizsgáik is lesznek, hehe...), jön Kati, aki Gábor szomszédja, és mexikói, jön Matthias, és ha minden igaz, jön Anja is, aki orosz, és talán jön az ő tandem partnere is, aki szintén Mathias, de ő csak 1 t-vel Mathias (már, ha jól tudom). Nomeg, még páran mondták, hogy jönnének, de ők még egyáltalán nem biztosak. Szóval, majd akkor hiszem el, hogy jönnek, ha már legalább a vonatjegyet megvették maguknak. Hú, de nagyon jó kis programot fogunk összehozni nekik! Várostnézünk ezerrel, meg bulizni tervezzük menni, meg Esztergomba hajókirándulni. Május 29én éjszaka megyünk, szóval, 30án reggelre érünk oda, és június 2én este indulunk vissza. Lehet, kicsit kalandos lesz ez az éjszakai vonatozás, dehát egyszer ezt is ki kell próbálni...

Szóval, igen, még mindig élek, és épp most értem haza Berlinből. De most nem nagyon van időm írni, úgyhogy majd a hétvégén írok. :)

Igen, igen, még mindig élek. Ami azt illeti, pont ezért nem írtam egész héten, mert nem annyira értem rá még.

Szóval, utoljára ha jól emlékszem, ott tartottam, hogy otthon voltam kicsit "nyaralni" húsvétra. Pénteken vásároltunk, szombaton elmentünk Hűvösvölgybe, vasárnap Alcsútdobozra az arborétumba Bertáékkal, és hétfőn pedig otthon vártam a locsolók tömegét, majd amikor beláttam, hogy nem jönnek, elhúztam otthonról... Találkoztam először Dorkával és Nórival. Felmentünk a Gellérthegyre, és turistát játszottunk egy kicsit. Legalábbis, én. Rendesen felszerelkezve fényképezővel, meg vettem képeslapot is, meg minden... A képeslapok közül az egyiket alá is írattam velük, és azóta már a szekrényemen díszeleg. Merthogy (lehet, hogy ezt már írtam), ahova elmegyek, veszek egy képeslapot, aláíratom azokkal, akikkel együtt voltam, és kiragasztom a szekrényemre. Eddig van Neuschwanstein (abból 3 is), Nürnberg, München, és Budapest. Svájcban is akartam venni egyet, de végül elfelejtettem. A másik három még várat a sorsára, de az egyiket valószínűleg Matthias kapja, egy Unicummal együtt. Poncho és Rodrigo is kapott egyet. Mármint, egy Unicumot. Érdekes arcot vágtak, amikor kóstolták. De azért ízlett nekik. Legalábbis, nem mertek mást mondani. :-)

Kedden jöttem vissza, Zolival, és Serivel. Aztán még kedd este át is mentem Cilihez. Ahhoz képest, hogy nem akartam sokáig ott maradni, ehhez képest megint volt vagy 11, mire eljöttünk. Ja, mert közben befutottak szomszédaim is lasagnát enni Cilinél. Merthogy, neki van sütője, nekünk meg nincs. Szerdán volt egy egész órám, erre természetesen be is mentem. Aztán délután meg nem is tudom, mit csináltam. Leginkább semmit, ha jól emlékszem. Vagyis, elmentem vásárolni, meg emaileket írogattam, meg aludtam (nem eleget), meg aztán este átjött Cili egy kicsit, meg itt voltak szomszédaim is kicsit beszélgetni. Vicces dolog, hogy mostanában leginkább úgy beszélgetünk szomszédaimmal, hogy amelyik szobában kikötünk, előbb utóbb mindhármunk laptopja is ott köt ki, és mindenki teszi a dolgát. De legalább nem egyedül ücsörgünk, hanem együtt. Aztán, miután Cili itthagyott minket (elment Kristófhoz palacsintázni), megkóstolták az Unicumot, aztán átmentek a Zugspitzbe, meg akartak menni Parktheaterbe, de ha jók az infóim, az már kimaradt. És igen, én is kihagytam szerdán a Parktheatert. Ilyen se nagyon volt még! Viszont, a Zugspitzet is kihagytam, bár, állítólag az jó volt. No de mostmár mindegy. Aztán, tegnap, vagyis csütörtökön meg nagyjából egész nap suliban voltam (10től 17.15ig...). Aztán hazajöttem, folytattam az email írogatást (gyakorlati helyet keresgélek), meg próbálkoztam megcsinálni az egyéb dolgaimat, aztán este pedig menzaparti volt. Nagyon jól sikerült. 8ra odamentem, merthogy nem volt még jegyem, aztán átmentem még egy kicsit Cilihez, és olyan 10 felé érkeztünk meg a menzára. Viccesen üres volt még, ami azért érdekes, merthogy úgy tudtuk, hogy csak 1ig tart a buli, és 10kor még nem történ nagyon semmi. De aztán elkezdtek szállingózni az emberek, és végül nagyon szupi este kerekedett belőle. És tényleg nem tartott sokáig, fél 2kor már erősen vége volt.

Szóval, még mindig itthon tengetem napjaimat. Pénteken nagyjából az egész napot vásárlással töltöttem. Lementünk a piacra, majd délután meg az Auchanba, és vettem két felsőt, meg egy cipőt. Nagyon szupi mindegyik. Aztán, szombaton meg mit is csináltam? Ja, igen, tudom, délelőtt nagyjából semmit, aztán pedig elmentünk a Hűvösvölgyi nagyrétre, és utána meg Attiláékhoz, akik ott laknak. Aztán meg este leugrottam kicsit a moziba, és beszélgettem kicsit Mátéval, akinek majd mindjárt szólok is, hogy olvasgathat, meg Tomival. Aztán meg hazajöttem családilag sonkázni.

Ma pedig délelőtt elmentem egy kicsit bicajozni, csak, hogy megjárassam a bicajomat, hamár itthon vagyok, utána pedig ebédeltünk, rántotthusit, meg sültkrumplit, aztán pedig elmentünk Alcsútdobozra, az arborétumba, Bertáékkal együtt, majd egy kicsit Esztergomba, majd Bertáékhoz Tátra, majd nemrég haza, és most itt vagyok.

Holnap pedig reggel leküzdöm a locsolók hadát (apum, tesóm, nagybátyám, unokatesóm, esetleg Berta apukája, tehát komoly had, legalább 4 ember...), és délután találkozunk Dorkával, és Nórival.

Vagyis Budapesten. De most csak rövidet írok, mert most este jöttünk haza, és fáradt vagyok, meg még mindig beteg. Szóval, most nagyjából csak annyit, hogy itthon vagyok egészen keddig. Úgyhogy, aki látni akar, hétfő estig van ideje...

Na, de ha már írok, akkor írok is ezt-azt. Szóval Andrisékkal együtt jöttünk haza, akik körbelátogattak minket (Zoliékat, engem, és Gyuriékat Münchenben), úgyhogy Zoliék előbb felvettek engem, majd őket.

Kedden este elmentünk biliárdozni Andrisékkal, Cilivel, Kristóffal, Anjaval és Matthiassal. Vicces volt, Matthiassal 4 játékot játszottunk Anja és Kristóf ellen. Mind a négyet mi nyertük meg. Na jó, talán pontosabb megfogalmazás, hogy ők vesztettek el hármat, és mi nyertük meg a negyediket... Aztán, végül csak átnéztünk a Zugsptizbarba, bármennyire is elterveztem, hogy nem fogok. De nem maradtam sokáig, mert túl fáradt, és beteg voltam. Aztán, tegnap meg ahellyett, hogy elmentem volna Matthiassal, és Andrisékkal Münchenbe, maradtam Kemptenben, és bementem a Food und Beveragesystem című órámra... :(

Bizony, bizony, még mindig vár rám München. Pontosabban megint, merthogy a hétvégén végre sikerült eljutnom. Amióta itt vagyok, minden hétvégére terveztem, hogy elmegyek. Most sikerült. Nagyon jó volt! Még mindig szerelmes vagyok a városba, és ezen még Nürnberg sem változtat, ami ugyan szorosan ott toporog München sarkában, de megelőzni nem tudja. És ami azt illeti, szereztem mégegy rajongót a bajor fővárosnak, Cilit.

Azt már írtam a múltkor is, hogy pénteken mentünk, és vasárnap jöttünk vissza. Pénteken kora délután értünk oda, majd letettük a cuccokat Gyuriéknál, és nyakunkba vettük a várost. Először a Marineplatz felé vettük az irányt. Majd ott sétálgattunk egy kicsit, és természetesen egy wursttal kezdtünk a piacon, merthogy már erősen ebéd idő volt. Miután a Marienplatzot és környékét körbejártuk, elnéztünk a Theresienwiesere. Erről a helyről azt kell tudni, hogy itt van az Oktoberfest. De most nem volt ott semmi, és így viszont ijesztően nagynak tűnik!!! Furcsa belegondolni, hogy egy ekkora területet simán megtölt az Oktoberfest. Egyszer nagyon szeretném már azt is megnézni! Talán idén... Bár, ezt mondom már vagy 3 éve. De most talán tényleg sikerülni is fog. Bár, ami azt illeti, azt sem tudom, hogy egyáltalán hol leszek a következő félévben. Most kezdtem el szorgosabban is keresgélni a gyakorlati helyeket, de eddig még nem kaptam választ egy mailre sem. Na, nem mintha eddig elküldtem volna többezer mailt... De azért néhányat már írtam, és most bizakodom, hogy hátha valamelyikre legalább válaszolnak. No, de visszatérve Münchenbe: az Oktoberfest helye után betértünk az Englischer Gartenbe, ami egy nagyon szép, és nagyon nagy park. Nagyjából itt is töltöttük a délután hátralévő részét. Előtte felkészültünk némi csokiskeksszel, és innivalóval, majd egy kiadós séta után letelepedtünk, és elfogyasztottuk ezeket. Majd folytattuk a kiadós sétát. Majd hazafelé (Gyuriékhoz) vettük az irányt. Közben pedig írt Matthias, hogy ha már ott vagyunk, és nincs programunk estére, akkor csatlakozzunk hozzá, és a haverjaihoz, merthogy mennek bulizni. Meglehetősen fáradtak voltunk, úgyhogy végül egy érme segítségével döntöttünk az alvás, és a buli között. Mondanom sem kell, buliztunk... Ahhoz képest, hogy úgy mentünk el, hogy jó, az első éjszakai busszal eljövünk (fél 2), de legkésőbb a másodikkal (2), végül hajnali 5re értünk haza. Végülis, korán akartunk hazaérni. Sikerült... Az egész Matthias, és a haverjainak a hibája! Amikor először el akartunk jönni, közölték, hogy nem, inkább iszunk egy Jägert (hm, csakhogy maradjunk a tandempartin elkezdett hagyományoknál...). Aztán később megtalált mégegy Jäger. Meg még közben néha egy-két korty Matthias koktéljaiból. De egyébként, tényleg nagyon jól sikerült a buli. Tetszett, jó, hogy elmentünk. És legalább nem ugyanazok a zenék voltak, mint a Parktheaterben. Bár, Matthias mesélte, hogy azért itt is mindig ugyanazok a zenék vannak, általában ugyanabban a sorrendben is (néha egy kis késéssel ugyan, de menetrendszerűen...), szóval, azért csodák itt sincsenek.

Másnap, ahhoz képest, hogy 5kor keveredtünk ágyba, már 10 körül ébren voltunk. Merthogy, Matthiassal megbeszéltük, hogy délben találkozunk a Marienplatzon, és együtt városnézünk. Nos, igen, mi ott voltunk délben a szökőkútnál, Matthias meg írt egy smst, hogy az van, hogy csöppet elaludt, de később szívesen csatlakozna... Úgyhogy végül abban maradtunk, hogy az Olympia parkban találkozunk 2kor. Itt találkoztunk Mohameddel is, aki a Zolinak az egyik itteni barátja. Először négyesben mászkáltunk egy kicsit a parkban, majd Mohamed hazament, mi meg megnéztük a BMW-Weltet. Amikor utoljára jártam ott, akkor építették. Az az igazság, hogy nehezen tudnék választani a BMW-k közül... Mindegyik nagyon szép, és jó... De szerencsére egyelőre az a veszély nem fenyeget, hogy választanom kell, melyiket vegyem meg... Ezután visszatértünk a belvárosba, és tettünk mégegy kört a Marienplatzon, és környékén, és elsétáltunk a Hauptbahnhofig, majd hazamentünk, és Gyuriékkal elmentünk enni. Vasárnap pedig elmentünk Nymphenburgba, és a parkban sétálgattunk, majd már-már szokás szerint visszatértünk a Marienplatzra, és környékére, majd este végül visszajöttünk Kemptenbe.

Aztán tegnap pedig megérkezett Andris és a barátja, Ádám. Tegnap délután bejártuk velük a várost. Eltartott vagy 1 órán keresztül... Ma délután pedig elmentek Immenstadtba kirándulni egyet, holnap pedig mennek Münchenbe, és csütörtökön pedig megyünk haza.

Már nem is folytatom, úgyis tudjátok.

Igen, tegnap megint ott kötöttem ki végül. Pedig, múltkor már tényleg úgy gondoltam, hogy itt az ideje kihagyni egy hetet. De aztán végül mégis elmentem. Az az igazság, hogy egyre fogyatkozik a társaság. Az első két héten még mindenki természetesnek vette, hogy ott lesz, de azóta valahogy egyre csökken a banda létszáma. De azért persze így is jó volt. És legalább azt is kipróbálhattam, hogy milyen 8 pasival táncolni egyedül lányként...

Ma amúgy megérkezett a tavasz!!! Reggel még borult, és felhős, és kicsit hüsi volt az idő, de délutánra gyönyörű napsütés kerekedett! Ki is ültem a teraszra kicsit, amikor hazajöttem a suliból. Nagyon jó idő volt. Jó lenne, ha a hétvégén is ilyen maradna, mert Cilivel holnap megyünk Münchenbe, és ott leszünk egészen vasárnapig. Nagyon várom már! Anyukám unokatestvérééknél fogunk aludni. És szombaton találkozunk Mohameddel, aki Zoli egyik barátja volt, amikor ott volt, és én is jóban voltam vele, és Matthias is mondta, hogy találkozzunk, mert szombaton ő is ott lesz. Szóval, tök szupi.

Erre a hétvégére egyébként, nagyjából mindenki elmegy valahova. Szomszédaim Dublinban vannak, ma mentek, és vasárnap jönnek haza. Olyan rossz nélkülük, hiányoznak. Legközelebb nem mennek sehova nélkülem, mert nem jó itthon egyedül... Már, persze, ha itthon vannak, is sokszor egyedül vagyok, de akkor is jólesik a tudat, hogy itt vannak a szomszédban, és ha bármi bánatom van, csak át kell kopognom. Nomeg, persze sokat is vagyunk együtt. Valamelyik este hajnali kettőig szórakoztattak:). Seri, Zsani, Edina, Brenda, és Seri egyik ismerőse, aki épp itt van nála, pedig Zürichbe mennek holnap reggel, és szombaton jönnek vissza. Mi pedig Münchenbe.

Hétfőn jönnek Andrisék. Most éppen valahol Budapest és Zürich között félúton vonatoznak. Jövő hétvégén meg megyek haza. Aztán, a következő hétvégén meg megyünk Berlinbe a többiekkel, úgyhogy most kiutazgatjuk magunkat rendesen.

Ma reggel, amúgy marhabőgésre ébredtem! Jó, nem arra ébredtem, csak amikor hajnali negyed 9kor feltápászkodtam, és elmentem a mosdóba, azt hittem, rosszul hallok... Aztán, amikor mentem suliba, láttam, hogy honnan jött a hang... Itt a kolesz mellett van egy Allgäu Halle nevű hely, ahol szombatonként bolha piac szokott lenni, meg ilyesmik, és ma reggel éppen egy marhavásárnak adott otthont... Furcsa marhabőgésre ébredni. Budapesten nem nagyon szoktam hozzá ehhez... Nomeg, persze a marhákhoz szorosan kötődik a bociszag is, ami elég sűrűn előfordul itt mostanában. Mindig is szerettem volna kipróbálni, hogy milyen egy bociszagú helyen élni. Hát, most itt vagyok... Teljesült egy álmom. :)

Nyugi, nyugi, nem lettem depis, vagy ilyesmi, mindössze annyi történt, hogy a Rapülők című zenekar Lesz még rosszabb című számát hallgatom éppen, és nem volt ötletem, hogy mit írjak címnek...

Arra jöttem rá, hogy valahogy mostmár egyre kevésbé lelkesedem a blogírásért... Szóval, most igyekszem hosszan, és nagyon lelkesen írni, úgyse nagyon van más dolgom per pillanat... :(

Szóval, azon kívül, hogy voltam Svájcban, nem sok minden történt a hétvégén. Meg igazából tegnap sem. Volt egy órám (HR, az egyetlen, ami eddig mindig meg volt tartva...), aminek csak a második felére mentem be, ugyanis tegnap reggel jöttünk csak vissza, és volt egy kis dugó egy alagút előtt, és emiatt már egy negyed órás késéssel értem volna csak be órára, és nem volt kedvem túrahátizsákkal, kicsit megkésve becsörtetni az órára, úgyhogy inkább hazajöttem, lepakoltam a cuccomat, és visszamentem. Azt hiszem, nem maradtam le sokról az első órán. Aztán, délután azon kívül, hogy Cilivel elmentünk egyet sétálni, nem igazán történt semmi. Itthon voltam, vacsiztam, és elkezdtem a gyakhelykeresgélést, meg kedves emailek fogalmazgatását, hogy vegyenek fel gyakornoknak. Még mindig a fogalmazás stádiumában tartok... Meg lekezdtem keresgélni a "célpontokat", vagyis, elkezdtem nézegetni, hogy hova fogom elküldeni. Aztán, majd ma/holnap el is kéne kezdeni elküldözgetni őket. Ja, és azt írtam már, hogy megvan a szakdogatémám??? Bajorország étkezési kultúrája. És találtam hozzá konzulenst is, úgyhogy egyéni témaként lett leadva. Ezért az utóbbiért külön köszönet Vikinek, aki intézi a dolgaimat a suliban. Úgyhogy most a következő szép feladat a gyakhely keresés. Aztán meg el kéne kezdenem a szakdogát írnom minél előbb.

Tegnap este, amúgy néztem Showder klubot. Skypeon... Mamáék nézték otthon, és felhangosították nekem... Vicces volt. Aztán, mire vége lett, majdnem elaludtam közben, amikor valaki kopogott. Szomszédaim akkor értek haza a bowlingozásból (úgy 11 körül). Úgyhogy elkezdtünk beszélgetni, meg frizbizni Ponchoval, Rodrigo szobájában, aztán végül az én szobámban kötöttünk ki mindhárman, és még elszórakoztattuk egymást vagy hajnali 2ig. Mondtam már, hogy imádom őket??? Tök jól elvagyunk. Igaz, néha úgy viselkednek, mint két 6 éves kiskölyök.

Ma végre volt Tourismus in Deutschland - für Austauschstudenten is. Egy francia tanár tartja. Egész jó volt. Bár, sokmindent nem csináltunk, csak Németország térképét tanulmányoztuk leginkább. Úgyhogy mostmár elméletben tudom a tartományokat, és a fővárosait. Meg a környező országokat.Bár, azokat már nagyjából eddig is tudtam, de ami a tartományokat illeti, elég hiányosak voltak az ismereteim.

Ezután megebédeltünk a menzán (Currywurst mit Pommes, végre valami, aminek íze is volt...), majd a németóra felé vettük az irány. A kezdő németóra felé. Merthogy, amikor a másik van, akkor spanyolom van. És mivel német tanulással már elég sok időt eltöltöttem életemben, a spanyollal meg még annyit nem, ezért inkább maradok a kezdő spanyolnál, és a kezdő németnél...

Aztán a német után elmentem szomszédaimmal a Forumba "plázázni". Na jó, nem plázázni, Rodrigo vett magának egy szótárat (ilyen pici, magammalhurcolászható spanyol-német szótárat). Majd volt egy vicces jelenet a pénztárnál. A csávó beütötte a gépbe, Rodrigo fizetett, majd a csávó megkérdezte, hogy kér-e hozzá zacskót. Rodrigo meg nézett bambán, hogy mit is akar a csávó. Majd a csávó megnézte, rájött, h épp most vett egy német szótárat, és leesett neki, hogy talán a kérdést nem érti. Vicces volt. Aztán, a könyves bolt után betértünk a játékboltba, ott is körbenéztek egy kicsit, majd kicsit komolyabb "játékok" felé vettük az irányt, a MediaMarktba, ahol Poncho beszerzett magának egy mp3 lejátszót, majd hazajöttünk, és most itt vagyok, és írogatok. Meg közben nézegettem telefont magamnak. Merthogy, kitaláltam, hogy megveszem magamnak azt a telefont, amit a nyáron nem sikerült megnyernem. Merthogy, most van két telefonom. Mindkettőnek van néhány jó tulajdonsága, amik igen fontos szerepet játszanak abban, hogy használom őket, ám kéne egy telefon, amiben ez a két jó tulajdonság egyben benne van. Bár, így is kettőt használnék, mert az egyikben a magyar kártyám van, a másikban a német. De a régi, amelyikben a magyar kártya van, az sajnos nem kártyafüggetlen, és kicsit nagy. És már nem túl fiatal (több, mint 2 éves...), és picit már viharvert. Pontosabban, egyszer találkozott kicsit közelről egy laptoppal, és azóta be van törve a kijelzője... Meg már picit kopott is. De mondjuk, ezektől még tökéletesen működik. Kivéve akkor, amikor néha nem érzékeli, hogy van benne simkártya, és közli, hogy tegyek be egyet. Ja, és ennek még komoly előnye az is, hogy Nokia. "Nokia-fan" vagyok. Vagyis, eddig az összes telefonom Nokia volt, és nem is tervezek ezen változtatni. A másik viszont egy Samsung. Ennek komoly előnyei, hogy ki lett kódoltatva, tehát immáron kártyafüggetlen, és kicsi. Vagyis vékony, és ideális a mérete a zsebbenhordáshoz. Viszont, még nagymamám telefonja is többet tud nála (persze, mert az is Nokia, valamikor az enyém volt... asszem...). Ezzel tényleg  csak telefonálni, és smst írni lehet. És sajnos, van egy olyan rossz szokásom, hogy azt hiszem, hogy megnyomok egy gombot, és történik valami, és ezért rögtön nyomom is a következőt. Namost, ez a telefon nem így működik, hanem úgy, hogy megnyomok valamit, kivárom azt a pár másodpercet, amíg reagál rá, majd utána lehet folytatni!!! Tudom, hülye igényeim vannak. De az a telefon, amit kinéztem magamnak, Nokia (of course...), vékony, zsebbentárolós méretű, szóval, ideális. Az egyetlen probléma vele, hogy eddig a legolcsóbbnak a magyar T-mobile-os verzió tűnik, amivel ugyebár megint elérkezünk az alap problémához, vagyis, hogy a német T-mobile-os kártyával nem működik.

Közben hazaért Poncho, és Jorge-val nekiálltak frizbizni a folyosón. Én is beszálltam vagy 1 körre...:D

No, azt hiszem, most némileg pótoltam legalább mennyiségben a blogolást. Egyébként, azon gondolkoztam a múltkor, hogy ez így tök jó, hogy én itt írogatok, és az a pár ember, akit érdekel olvasgatja, de így ti mindent tudtok rólam, én viszont nem hallok semmit rólatok!!! Jó, persze, ez nem a szüleimnek szól, mert velük viszonylag sűrűn beszélek... Szóval, aki most ezt elolvassa, annak kéretik életjeleket adni magáról!!! (És továbbra is olvasgatni...)

Még mindig Svájcban vagyok, Zoliéknál, csak holnap reggel megyek haza, Ninával. 8kor indulunk, mert 10kor mindkettőnknek órája van. És hogy mit csináltam a hétvégén? Hát, nem sokat. Leginkább semmit. Vagyis, tegnap elmentünk Churba, nagyjából ennyi. A mai délelőttöt lényegében átaludtuk, vagyis, 10kor keltünk fel, de mivel most állítottuk át az órát, ezért az ma már 11 volt, aztán szép lassan megreggeliztünk, majd én tanulgattam, Zoli  a gépét telepíti újra, nagyjából egész nap, Berta pedig mosott, főzött, angolházit írt, meg ilyesmik. Szóval, most kicsit kipihenem az elmúlt 1 hónap fáradalmait, és erőt gyűjtök a következő 5 hónapra. :) Például a kedd esti salsapartira, meg a holnap délutáni palacsintasütésre Ponchoékkal.

Képzeljétek, ettem ma lazacot! Aki ismer, az tudja, hogy ez tőlem merőben szokatlan cselekedet, merthogy igyekszem mindenféle dologtól távoltartani magam, ami a vízben élt valamikor, és úszással töltötte az életét. Magyarul nem szeretem a halat, és semmi mást, ami folyókból, tavakból, vagy tengerekből jött. Ahhoz képest, hogy hal, egész ehető volt amúgy.

No, nekiállok kicsit spanyolozni, aztán meg visszatérek a HR-hez, mert az olyan izgi...

A hétvégére sikerült eljutnom Svájcba bátyámékhoz, Nina segítségével, aki egy tutor, és a barátja Buchsban él, és van kocsija, és tegnap eljött a barátjához, és mivel Buchs és Grabs szomszédosak, így elhozott engem is. Holnap megyek vissza, ha minden igaz, vagy hétfőn reggel. Ez még majd holnapig kiderül. Úgyhogy tegnap este megérkeztem. Ma délelőtt nem kapkodtuk el a felkelést, így valamikor 11 után indultunk el, elmentünk Churba sétálgatni egyet. Ahhoz képest, hogy elég rossz időt mondtak mára, ragyogó napsütésre ébredtünk. Igaz, most éppen már esik az eső, meg eléggé beborult. Aztán hazajöttünk, ettünk egy keveset, és most meg éppen "tanulni" készülünk... Bár, kétlem, hogy tényleg lesz belőle tanulás. Meg vacsitfőzni. Bablevest, és palacsintát.

Amúgy, kereken két hét múlva már otthon leszek, ugyanis húsvétra hazamegyek. Vagyis, megyünk. Az előző héten jön ki Andris egy barátjával. Pénteken jönnek Zoliékhoz, és hétfőn jönnek át hozzám, és pénteken jövünk haza mindannyian Zoliékkal. Kicsit rövid lesz, mert kedden már jövünk is vissza.

Tehát, azt már szerdán ecseteltem, hogy most kivételesen nem szerdán voltunk a Parktheaterben, hanem tegnap. Igazság szerint, most valahogy nem tetszett annyira. Jó, persze nem volt rossz, de nagyon sokan voltak.

Tegnap megvolt az első spanyol óránk is végre. Beült velünk Poncho és Rodrigo is... :) Legalább annyira élvezték, mint mi a kezdő németórát. De persze segítettek nekünk:) Tök aranyosak voltak. Aztán, este Rodrigo megtanított egy nagyon fontos mondatra, miszerint: Tengo los mejores vecinos mexicanos!!! Vagyis: nekem vannak a legjobb mexikói szomszédaim. Legalábbis, ezt mondta, mármint, hogy ezt jelenti... :) Igen, tudom, nagyon szerények... De egyébként, igaz is! Tényleg nekem vannak a legjobb mexikói szomszédaim! Mi meg magyarul tanítgatjuk szomszédaimat. Egész jól megy nekik. Például, Rodrigo már el tudja mondani, hogy Rodrigo vagyok, és tudok magyarul számolni, és éhes vagyok. Ezt az utóbbit gyakran el is süti, ugyanis ő mindig éhes. És tényleg tud magyarul számolni! 10ig már-már üzembiztosan.

Kivételesen nem Parktheater. Vagy inkább, kivételesen ha Parktheater, akkor nem szerda, hanem csütrötök. Merthogy, holnap este lesz egy szemeszternyitó buli, és ezért a mai napot kihagyjuk... Legalábbis, én. Meg igazából a többiek is. Tegnap volt a tandemparti a Zugspitzben, úgyhogy most ideális lesz egy kis pihenés. Tök jó volt. Előtte szomszédaimmal nagyon logikus módon átmentünk a Reichlinbe inni egy kicsit, majd együtt mentünk néhányan a Zugspitzbe. Nos, azt tudni kell, hogy a Zugspitz a suli mellett van, a Reichlin pedig a belvárosban, a Kotterner pedig a kettő között. Szóval, tettünk némi kitérőt. Merthogy olyan jó idő volt. Alig szakadt a hó, és alig volt hideg... Ja, merthogy itt még mindig esik a hó. Tudjátok, a Sommersemesterre jöttem ki... Azon gondolkoztam, hogy milyen lehet akkor a Wintersemester. Aztán, miután megérkeztünk a Zugspitzba, felmentünk José, Erdem és Kristóf konyhájába, és ott folytattuk az ivászatot, majd nagynehezen lejutottunk a Zugspitzbárba is. Most legalább végre magát a bárt is láttam, nem úgy, mint a múltkor, mert most közel sem volt annyi ember lent. Egész jó kis parti kerekedett belőle. Mindenki kapott nevet, meg egy egy betűt. Voltak piros, meg fehér betűk, és ha megtaláltad a párodat, akkor a bárban ihattatok együtt egy Jägert. Nekem kettő betűt sikerült szereznem...

Ma viszont olyan hulla voltam egész nap. Alig bírtam ébrenmaradni az órákon. Ja, merthogy ma már végre volt 2 órám is, mindkettő németül. Hát, nem mindig sikerült koncentrálni arra, hogy mit mondtak a tanárok. De amúgy, érdekes volt. Főleg a Food und Beveragesystem. És holnap kezdődik a spanyol. Tök jó. Kíváncsi vagyok rá nagyon, hogy milyen egy idegen nyelvet idegen nyelven tanulni (spanyolt németül).

Igen, igen, megint elkezdődött egy hét, és ha minden igaz, ezen a héten már tényleg elkezdődik a suli. Pontosabban a tanítás, merthogy suli már múlthéten is volt, csak órám nem nagyon. De ma volt. International HR and Organization, angolul. Ez az egyetlen, ami már múlthéten is volt. És ma rájöttem, hogy a következő órára tényleg fel kell készülni rendesen, nem csak vasárnap éjjel átfutni az anyagot... Fura, nekem teljesen szokatlan ez a stílus, ahogy ez a bácsi (najó, annyira azért nem öreg...) tanít. Otthon mi ahhoz vagyunk szokva (legalábbis, én, de szerintem mindenki más is, aki a BGF, vagy bármely más magyar oktatási intézmény padjaiban "edződött"), hogy olykor-olykor beülünk az előadásokra, úgy teszünk, mint aki ott van (lélekben is), ücsörgünk, jegyzetelgetünk, megbeszéljük egymás közt a fontos eseményeket, megreggelizünk, elvagyunk, mint a befőtt, és eközben ott elöl valaki ácsorog, és elmondja az anyagot. És nekünk alapvetően nem sok dolgunk van, azon kívül, hogy jegyzetelünk, és a félév végén valahogy levizsgázunk. Nos, ehhez képest, itt... (sajna még csak egy órát sikerült megfigyelnem, úgyhogy nem tudom, hogy minden óra így zajlik-e, vagy csak ez a tárgy...). Szóval, ez a mai óra úgy működik, hogy otthon elolvasol, megtanulsz mindent a köv órára, és az órán majd kérdezel, ami nem volt világos, amúgy meg nem a tanár beszél végig, hanem pár fős csoportokban kell mindenfélét megvitatnunk, és utána előadni pár keresetlen szóban a többieknek, hogy mit vitattunk meg.

Ma volt Aziz szülinapja, úgyhogy most este őt ünnepeltük. Egész jó kis partit hoztunk össze. A résztvevők a szokásosak voltak, itt volt Mexikó, Magyarország, Törökország, Franciaország, és Oroszország, mindenki teljes létszámban, és a "helyi lakosságot" Matthias képviselte. Meg aztán később befutott a népes spanyol tábor is, nomeg, persze Kata. Semih vett egy nagyon fincsi málnás tortát, mi meg a mediamarktban kinyomtattunk egy csoportképet, és vettünk hozzá egy keretet, és aláírtuk mindannyian, ahányan csak voltunk. Az a jó, hogy mire az én szülinapom lesz, addigra már tökélyre fejlesztjük a szülinapozást... A héten amúgy kedvenc szomszédomnak, Ponchonak is lesz szülinapja, múlthéten meg Clé-é volt. Cili meg szegény szomorkodik, mert az övé szeptemberben van, és addigra már nem leszünk itt... Jorgéval meg is beszélték, hogy majd valamikor kell tartanunk egy pót-szülinapot, azoknak, akiknek akkor van, amikor már nem leszünk itt... De az enyémen még együtt lesz a bagázs, igaz, már nem sokáig.

Az van, hogy az előbb megírtam egy gyönyörű szép kis beszámolót a tegnapi nürnbergi kis kirándulásunkról, de sikeresen el is tűntettem... Úgyhogy most újra kezdem... Persze, ez már tuti nem lesz olyan szép, és jó, és hosszú, mint az előző.

Szóval, tegnap reggel 7 mexikói, 3 török és 2 magyar elindult Kemptenből Nürnbergbe. 8kor indult a vonatunk, és fél 11 körül értünk oda. Először a Hitler múzeum felé vettük az irányt. Nagyon jó volt. Csak nagyon sok, és nagyon hosszú. Eltöltöttünk ott 3 órát, és közel nem néztünk meg mindent. Legalábbis, én a végén már elég sokmindent kihagytam. A legvégén meg már csak végigrontottam rajta, mert már éhes-szomjas-fáradt voltam, és minden bajom volt. Miután kijöttünk a múzeumból, körbejártuk a tavat ami mellette van, meg megnéztük a stadiont, meg a tribünt, ami ott van. Nagyon szép volt minden, és még az idő is jó volt nagyon. Igaz, kicsit hideg, de gyönyörű napsütés volt. Miután mindent megnéztünk a múzeum körül, visszatértünk a belvárosba, és egy dönerrel indítva a sétálóutcában töltöttük az egész délutánt. A vonatunk 21.38kor indult vissza, úgyhogy bőven volt időnk bebarangolni a sétálóutcát. Nagyon szép volt. Főleg, hogy láttuk világosban is, és sötétben is. Nagyon tetszett a város! München és Rovinj mellett azt hiszem, lett egy harmadik kedvenc városom is. Ide még vissza kell mennem.

Ma viszont, nem nagyon csináltam semmi említésre méltót. Délelőtt mindenféle vonatokat, meg árakat nézegettem Andriséknak, aki az unokatesóm, és húsvét előtt jön ki meglátogatni. Aztán délután meg átmentem Cilivel Seriékhez, egyrészt nyomtatni egyet nekem, meg ha már ott voltunk, akkor küldtek pár mailt pár tanárnak, aki még mindig nem válaszolt nekik, másrészt meg hoztam tőle néhány magyar zenét, meg 2 dvdt, amin a Nemzet aranya (1-2) van, meg még vmi, ha minden igaz. Aztán most meg Seri megtalálta, hogy mit kell elolvasnunk holnapra HR-re, úgyhogy majd ha befejeztem a blogolást, meg elolvastam Ciliét, akkor elolvasom azt is. De lehet, előbb még kicsit vacsizom. És ha minden igaz, ma este tényleg itthon maradok, és nem megyek sehova. Rég volt ilyen. Utoljára talán hétfő este, de akkor is elmentünk sörözni a magyarokkal, igaz, fél 10 körül már itthon is voltam. De hogy mikor töltöttem tényleg itthon, és egyedül egy estét utoljára, azt nem tudom. Tök fura, hogy "itthon"-nak hívom a szobámat. Pedig az otthon az nem is itt van, hanem otthon van. Ez csak amolyan kis-itthon. Otthonpótló itthon. Valamelyik este amikor lefeküdtem, tökre olyan érzésem volt, mintha otthon lennék, és szüleim ott ülnének lent a nappaliban a tv előtt... Nem mondom, hogy nagyon honvágyam lenne, de azért hiányoznak néha az otthoni dolgok. Meg leginkább, az otthoni emberek. Itt vagyok már 3 hete, és már 4 hete, hogy eljöttem otthonról. Sosem voltam még ilyen sokáig távol, és még itt leszek majdnem 5 hónapig. Azért, jó lesz húsvétkor kicsit otthon lenni. Bár, elég fura érzés lesz a saját szobámban "vendégeskedni", és bőröndből élni... És már csak három hét van addig. :) Azért, szerencsére elég sok a program, és így nem nagyon van időm azon gondolkozni, hogy van e honvágyam, vagy nincs...

Na jó, ez ma nem nagyon megy nekem... Az utolsó kb 3 sort, ami arról szólt, hogy nem megyek most Ponchoékkal Subwayba, mert messze van, lusta vagyok, és nem akarok kiadni pár eurot egy szendvicsre, viszont, enni fogok melegszendvicset, megint sikerült eltűntetnem...

Tegnap ott tartottam, hogy vártunk a többiekre Cilinél, hogy megszervezzük, lefoglaljuk a Berlini utunkat. Nagynehezen összejött a csapat, és pár óra múlva már meg is találtuk a lehető legoptimálisabb megoldást, ami ugyan az eredeti tervtől némileg eltér, de tökéletes... Részben már le is foglaltuk. Április 18án megyünk, és 22én jövünk vissza. Odafelé kalandosan, és hosszan fogunk menni, ugyanis a legolcsóbb lehetőség a Wochenendeticket (hétvégi jegy), ami 5 főre szól, 37 euroért, viszont, csak regionális vonalakon használható, úgyhogy kicsit lassú lesz, és át fogunk szállni vagy 5-6szor Berlinig. Ja, és ma bementünk az állomásra, hogy megkérdezzük, milyen vonatokkal jutunk oda, és az első vonat 4.45kor indul, úgyhogy kicsit korán kelünk. És nagyjából délután 4re fogunk odaérni. Izgi lesz. Aztán, Cili talált szállást nekünk Berlinben, 8 euroért éjszakánként egy hostelben. Nem rossz. És visszafelé pedig repülővel jövünk, 20 euroért. Szintén nem rossz. Az eredeti terv az volt, hogy odafelé is repülünk, de szerdán még volt odafelé is 20 eurós jegy, tegnap meg már nem, úgyhogy erről lecsúsztunk. Miközben nagyban foglalgattuk a jegyeinket, betoppant Clé is. Ami azért volt vicces, mert még nem volt kész a sütije, amit vettünk neki, ugyanis szülinapja volt tegnap, és Cilivel találtunk egy olyan szilvás torta szerűséget, ami fagyasztva volt, és csak meg kellett sütni. Úgyhogy megindult az elterelőhadművelet, Clét becsaltuk a szobába, amíg süti bekerült a sütőbe, és képeslap aláíródott a jelenlévők által. Majd 20 perc elteltével Clét újra becsaltuk a szobába, amíg süti kijött a sütőből, és gyertyák felkerültek sütire. Majd Clé elkezdett Lukassal telefonálni, aki hívta, hogy menjen át hozzá, majd Clé közölte, hogy akkor ő most megy. Mi meg közöltük, hogy ő most marad, majd egy Happy Birthday énekléssel egybekötött tortaevés vette kezdetét. Amúgy, tegnap volt a Zugspitzbar, ami a Zugspitz kolesz bárjában van, és minden héten van, és már sokat hallottam róla, h milyen jó hely. Nos, egy pince. Nem túl nagy. És marha sok ember volt ott. És nem nagyon volt szellőzése, úgyhogy engem leginkább egy szaunára emlékeztetett. Nagyjából negyed órába telt, mire bejutottunk ténylegesen a bárba, és úgy 5 perc után már "menekültünk" is kifelé. Aztán az előtérben az ajtónál ragadtunk, és beszélgettünk. Alapvetően jó volt, mert jót dumáltunk a többiekkel, csak a Zugspitzbárban nem nagyon voltunk. Persze megint nem sikerült túl korán hazaérnem. Vagyis, inkább elég korán sikerült hazaérnem, olyan 3 körül. Mostanában elég vicces, hogy ha éjfél körül ejutok az ágyamba, az már nagyon koránnak számít... Jó, tudom, nem azért vagyok itt, hogy aludjak, azt otthon is lehet. Hazafelé szomszédaimmal jöttem, szokás szerint (Poncho és Rodrigo), de előtte még felmentünk kicsit Ciliék konyhájába, ahol Rodrigo netezett egy keveset, meg teáztak egyet, meg beszélgettünk. És az este legdurvább pillanata az volt, amikor Rodrigo kikapcsolta a gépet, és találkozott egy "Bezárás" gombbal, amit fel is olvasott nekünk. Namost, a mexikói kiejtésével a bezárásból beszarás lett... És ráadásul előtte pont azt ecstelte, hogy Jorge miatt nincs office a gépén (vagy vmi ilyesmi), és utána hozzátette, hogy "beszarás". Cilivel fél órán keresztül szakadtunk a röhögéstől, ők meg szegények nem tudták, mi volt ilyen vicces. Próbáltátok már elmagyarázni két mexikóinak, hogy mi a különbség a bezárás és a beszarás kiejtése között??? Nem egyszerű!

Ma persze megint sikerült hajnalban felkelnem, 11 után nem sokkal... Aztán zuhanyoztam egyet, aztán visszaszereztem Rodrigotól a laptopomat, mert este kölcsönadtam neki, mert be kellett fejeznie a háziját, és kellett neki office, és az övén nincsen. Aztán neteztem egy kicsit reggeli közben, majd elmentem ebédelni elvileg 1re Cilivel, akinek órája volt 1ig, ehhez képest épphogy beesett fél 2re (elvileg pénteken akkor zár a menza), mert kicsit tovább tartott az órájuk. Nomeg, mint kiderült, nem is 8kor kezdődött, mint ahogy ők gondolták, hanem csak 10kor... De szerencsére összefutottam kedvenc szomszédaimmal. Na jó, igazából, csak őket ismerem a szomszédaim közül, úgyhogy tényleg ők a kedvenceim... Most meg éppen spanyol órát tartott Rodrigo Cilinek a szobámban, és most megérkezett Poncho és Jorge is. És Jorge számára is tökugyanaz a bezárás, és a beszarás... Ez beszarás... :)

Már nem is folytatom, úgyis tudjátok, hogy mi van akkor, ha szerda van. Hát persze, hogy Parktheater. Bár, szerintem lassan már némi szünetet fogok/fogunk tartani, mert ugyanazt a 3 cdt variálják, és ez lassan már kicsit unalmas kezd lenni. Nomeg, csütörtökön 9.50től órám is lesz... De tegnap még azért elmentem, mert ma még nem volt órám. Hát, őszintén szólva, most nem éreztem magam annyira jól. Jó volt, de valahogy a múltheti sokkal jobb volt. De most végre jött velünk Matthias is. A többi magyar viszont nem jött... Csak Kata volt ott, de vele sem sokat beszéltem, csak kb köszöntem neki. Aztán nem maradtam túl sokáig, olyan fél 2 körül eljöttem. Hazafelé nagyon elterveztem, hogy amint hazaérek, bedőlök az ágyamba, mert eléggé fáradt voltam (mostanában valahogy minden este valami buliban kötök ki...), erre bementem a szobába, levettem a kabátom, majd legnagyobb meglepetésemre valaki bekopogott. Ami azért volt meglepő, mert a folyosóról 2 embert ismerek, Ponchot és Rodrigot, és ők biztosan nem lehettek, mert amikor eljöttem a Parktheaterből, ők még mind a ketten ott voltak. Jorge volt az, aki szintén mexikói, és ő is a Kotternerben lakik, de ő lent az első. És én abban a hitben éltem, hogy ő is a Parktheaterben partizik még. De ehelyett Rodrigo szobájában ücsörgött, és gépezett. Merthogy Rodrigonál van a laptopja, mert mittoménmért. És hallotta, h megjöttem, és átkopogott. Aztán behívtam, hogy ne nyitott ajtónál beszélgessünk, merthogy hangos, és este az egyik csaj szólt, hogy ha lehet, csukjuk be az ajtót, mert különben nagyon áthallatszik minden, és őt zavarja. Amúgy, igaza van, tényleg nagyon hallatszik, ha nyitott ajtónál beszélget valaki. Szóval, bejött Jorge, és még elbeszélgettünk vagy egy órát... Közben megjött Rodrigo is, hogy visszakérje Jorge laptopját, merthogy valami házit csinál rajta. Szóval, jó volt. Olvasott Shakespeare-t magyarul, egész jó kiejtéssel, majd velem is olvastatott valamit, egy számnak a szövegét spanyolul. Aztán elkezdtünk a filmekről dumálni. Aztán olyan 3 körül elment, és végre eljutottam az ágyig. Már, egyáltalán nem bántam, hogy dumáltunk kicsit, csak fáradt voltam. Aztán, ma aludtam kb 11ig, majd utána még kicsit félkómásan megpróbáltam bekapcsolni a netemet, de nem nagyon akart sikerülni, mert valami baja volt, ugyanaz, mint tegnap este. Úgyhogy írtam Jorgenak egy smst, hogy ha hazaér, segítsen már megint megcsinálni, de addigra már megoldottam a dolgot. Pedig, feljött, h akkor segítsen.

Délután Cilivel mászkáltunk a városban, egyrészt azért, hogy Clének vegyünk valami ajándékot, másrészt meg azért, mert Cili most eltökélte, hogy dolgozni akar, és be akart menni pár helyre beadni az önéletrajzát. Megaztán vettem két képeslapot, egyiket a Vikinek, aki intézget nekem mindenfélét a suliban, a másikat meg nagymamának. Fel is adtam őket rögtön, úgyhogy a magyar postát ismerve néhány hét, és már oda is érnek. Aztán, beugrottunk kicsit Serihez, hogy írja alá a képeslapot, amit vettünk Clének, aztán ettünk egy dönert, kicsit felmentünk hozzám, majd átjöttünk ide, és most várjuk, hogy a többiek előkerüljenek, mert elvileg itt találkozunk, hogy foglaljunk jegyet meg szállást, mert akarunk majd menni Berlinbe áprilisban.

Annyira jo, bejöttem ebedelni Cilivel, majd mentem az oramra, mint egy szorgos kisdiak, erre kiderült, hogy az az ora sincs ezen a heten, mert az meg csak 2 hetente van, es csak jövö heten kezdödik... Szoval, ma sem sikerült beülnöm egy orara sem, mert a masik, ami meg delelött lett volna, az ugyanazzal a tanarral van, mint a tegnapi (amit amugy, mint veletlenul megtudtam a selbstbedienungsportalrol, atraktak csütörtök 9.50re, ami annyira nem jo, mert ha szerda, akkor Parktheater...), ami elmaradt, mert a tanar beteg. Szoval, a heten egy azaz egy darab oran sikerült resztvennem... Es mielött barki meggyanusitana, nem en logtam el, hanem az orak maradtak el!!! Nem rossz arany, 6bol 1 oram volt megtartva a heten.

Ugyhogy most bejöttünk a Rechnezentrumba, h eltöltsünk itt nemi idöt. Es itt persze nemet billentyüzet van, ezert nincsenek magyar ekezetek, viszont, az ö, meg az ü pl tök mashol van, mint a magyaron, es ez nemi problemat okoz, ugyhogy sorry, ha valamit elirtam... Na, de most megyünk Seriekhez, feladjuk a szerzödeseinket, meg a learning agreementeket, hogy minel hamarabb kapjuk a penzt. Bar, faxon mar elküldtük, de azt mondta a koordinator, h kell az eredeti is, de inditja az utalasi folyamatot... Ugyhogy lehet, h lassan meg is kapjuk... Juppiii...

Miután múltkor írtam, elolvastam Cili blogját is, és abból rájöttem, hogy mennyi mindent kihagytam... De azt hiszem, ezeket most sem fogom már leírni, mert ahhoz meg kéne nézni, hogy mit írtam a múltkor, és mi maradt ki... Lustaság, félegészség. Én néha nagyon Egészséges vagyok.

Utoljára azt hiszem, arról elmélkedtem bővebben, hogy elkezdődött a suli. Nos, a suli még mindig tart, igaz, azóta még nem volt órám. Majd ma délután lesz. Ettől viszont kicsit félek is, merthogy németül lesz, német tanárral, és kicsit tartok tőle, hogy ez nem lesz olyan jól érthető számomra, mint a hétfői. No, de mindegy, előbb-utóbb csak belejövök.

Annak ellenére, hogy tegnap egy darab órám nem volt (2 lett volna, de abból az egyik csak jövő héten kezdődik, a másik meg csak elmaradt, mert nincs még itt a tanár, aki ugyanaz, akinél most lenne órám, tehát most sincs órám, csak majd délután lesz), egész sok időt töltöttem a suliban. Konkrétan déltől mondjuk 3-4ig... Mert dél körül bementem, találkoztam Matthiassal, hogy beállítsa nekem, hogy tudjak netezni a suliban is, aztán Cilivel megbeszéltük, hogy bejön fél1re, és együtt ebédelünk, úgyhogy Cilivel, Matthiassal, és néhány mexikói sráccal ebédeltem, majd utána mentem volna az órámra, csak kiderült, hogy nem lesz... Úgyhogy akkor még maradtam egy kicsit a többiekkel, akik még mindig a tárgybeszámításokkal, meg tárgyleírásokkal küszködnek.

Délután írt egy mailt Kristóf, hogy megérkezett, és hogy valamikor tarthatnánk egy magyar estét, hogy megismerjük egymást. Igazából, mi pont hétfő este tartottunk magyar estét, úgyhogy tegnap végül egy kicsit nemzetközibb est keretében, de megismertük Kristófot is. Kitaláltuk, hogy összejövünk itt lent a Gemeinschaftsraumban inni egy kicsit. Igazából mázlim van, mert a többiek nagyon szeretik a mi Gemeinschaftsraumunkat, úgyhogy szívesen jönnek ide, ha "kell", és ez így nekem marha kényelmes, hogy csak fel kell jönnöm, és már itthon is vagyok... Igaz, így viszont egy csomószor jövök fel ezért-azért, de hát annyi mozgás kell is. A társaság nagyjából a szokásos volt, tehát mi magyarok, a török társaság, Clé, Anja, és a mexikóiak közül néhányan, főleg a fiúk, merthogy ők meg tőlünk függetlenül pokerezést terveztek. És volt egy új szereplőnk is, Matthias. Egyébként, úgy tűnik, hogy nekünk van a legeslegjobb tandempartnerünk (Zsaninak, Semihnek, és nekem), mert a többiek, akik egyáltalán ismerik a tandemüket, sem hallottak róla kb a welcomeparty óta. Pedig, ennek az egész tandempartner dolognak az lenne a lényege, hogy legyen itt valaki, aki tudja milyen egyedül egy idegen országban, és ismeri a helyi rendszert, a várost, meg mindent, és segít, amiben tud. Matthias ilyen.

Na, de most megyek, mert Cilivel találkozunk a suliban, megyünk enni, és jó lenne még 1 előtt odaérni, mert 1től van az ebédszünet, úgyhogy még a tömeg előtt akarunk beslisszanni...

Hogy is van az a dal, amit a rádiók már augusztusban előszeretettel játszanak??? Amelyikben Peti áll a ház előtt, és nehéz az iskolatáskája. És szegény megszívja, mert a lány, akit kinéz magának, a suliba megy, így ő is kénytelen bemenni... No, ez igazából most nem tudom, hogy jutott eszembe. Talán onnan, hogy ma volt az első nap a suliban? Egész furcsa volt, hogy voltak emberek. De tényleg, mert eddig csak nagyjából mi voltunk a suliban, senki más, és most olyan fura volt ez a sok ember. Ma egy darab órám volt, igaz, az kétszer 90 perc. Egész jó volt. Otthon már néha a sima 90 perces órák is évezredeknek tűnnek, ehhez képest most egész rövidnek tűnt ez a kétszer másfél óra. Amúgy, ez International HR and Organisation című órám volt, angolul.

Holnap is csak egy órám lesz, vagyis, kettő, vagyis, elvileg három lenne, de abból az egyik még nem indul, csak a jövő héten. A másik kettő viszont nagyjából egy időben van, vagyis, a német fél órával előbb kezdődik, mint a másik, úgyhogy németre nem biztos, hogy sűrűn fogok járni. De majd valahogy megoldom. Meg, mondta múltkor a tanár, hogy lehet, hogy más időpontot kerítünk a németórának, és majd néha összejövünk kicsit németezni. Holnap délelőtt találkozom Matthiassal, és ha minden igaz, beállítja nekem a laptopomon, hogy tudjam használni a netet a suliban. :) Aztán meg be kell mennünk Berndhez is (aki a nemzetközi koordinátor itt), hogy a learning agreementet elintézzük. Ma szegényt pont akkor kezdtük el vele zaklatni, amikor már ment volna enni, de aztán még jöttek mások is, úgyhogy mi inkább majd holnap visszamegyünk.

Ma kipróbáltuk a menzát. Egész tűrhető. Főleg, hogy főtt ételt is adnak! Ja, és nem csak tésztát, felváltva peszto és bolognai szósszal... Meg van salátás pult is. Sikerült is egy méretes adagot ennem salátából... Meg persze feltöltöttük némi pénzzel a Campus Cardunkat is, hogy tudjunk ebédelni. Ez amúgy nem hülyeség. Mármint, hogy fel lehet tölteni. Bár, most csak 10 euró volt nálam, úgyhogy majd holnap, vagy holnapután szerintem feltöltök rá egy nagyobb összeget, hogy ne kelljen állandóan töltögetni.

Mit is csináltam ma még? Nem sok mindent. Ja, de délután Cilivel megünnepeltük, hogy süt a nap, és elmentünk abba a parkba, amit első nap, amikor itt voltam kinéztünk, hogy ha már jó idő lesz, folyamatosan ott fogunk ücsörögni. De aztán nem maradtunk sokáig, mert azért még annyira nincs jó idő, hogy az ember csak úgy ücsörögjön egy padon egy parkban, ha elmegy a Nap... Aztán este meg elmentünk a magyarokkal, Cilivel, Zsanival, Serivel és Katával, aki már az előző félévben is itt volt, és pár napja jött vissza Budapestről. Együtt voltunk délelőtt órán, és mondta, hogy jöjjünk már össze kicsit, csak így mi, hogy valamennyire megismerjük egymást. Most, hogy csak mi voltunk, eddig teljesen szokatlan módon 7kor (mexikói időszámításban felfoghatatlanul korán) találkoztunk, és pláne szokatlan módon 9- fél 10 felé már hazafelé is tartottunk (mexikói időszámításban nagyjából ilyentájt kezdenek el gondolkozni, hogy kéne valamit csinálni...). Miután hazaértem, és épp jöttem vissza a fürdőszobából, összefutottam Ponchoval. Kérdezte, h nem megyek e a Ritterkellerbe velük... De mondtam neki, h én ma már ki nem moccanok a szobámból (max a wcre, de ezt csak gondolatban tettem hozzá persze...).

És most asszem, megeszem a maradék szendvicsemet, amit még reggel csináltam, de nem ettem meg napközben, és utána ezerrel elhúzok aludni.

Nem írtam már vagy 3 napja blogot, és ma reggel már meg is kaptam az első "letolást", Balázstól, hogy eltűntem netről, se blogot nem írtam, se msnen nem voltam, és információéhsége van... Azért történt mindez, mert egyrészt nem nagyon értem rá írni, másrészt meg tegnap elfogyott a netem, ugyanis korlátozva van, heti 2 gigára, és vasárnap indul újra a hét, és hát szombaton délutánra kimerült a keretem. Úgyhogy ezért nem írtam.

Pénteken voltak itt Zoliék egy kicsit este. Utánam hoztak némi cuccot, meg hoztak túrórudit:))) Elmentünk velük sétálni a városba, aztán betértünk a Burger kingbe enni egyet. Ezután pedig hazajöttünk, és ők elmentek, én meg lementem, mert a többiekkel mentünk a Reichlinstrasseba, az egyik másik koleszba. Persze, mi voltunk az elsők a buliban, mert mi ott voltunk már 11 körül. És mikor már azt hittük, hogy a mexikóiak mégis kihagyják, persze akkor jelentek meg. Jó buli volt, beszélgetős, iszogatós, csocsózgatós. Csak kicsit keveset aludtam, mert 4kor feküdtem le, és fél 9kor már keltem is, mert mentünk a némettanárnénivel a piacra, meg egy múzeumba, és hajnali 10kor találkoztunk a suli előtt. Kicsit fáradt volt a csapat. A piac jó volt nagyon, ettünk sajtot, meg käsespätzlét, ami gyakorlatilag nokedli sajttal és hagymával. De nagyon finom volt! Utána pedig elmentünk az Allgau múzeumba. Délután pedig itthon voltam. Kicsit szunyáltam, meg Ponchoval, meg Rodrigoval beszélgettem, és este meg elmentünk a Ritterkellerbe, ami a mexikóiak egyik kedvenc helye. Nekem személy szerint annyira nem tetszett, mert ott lehet cigizni, és ugyan sokkal kevesebb füst volt, mint az itthoni szórakozóhelyeken szokott lenni, de így is füstös lett a ruhám, és a szemet is eléggé megviselte a füst, főleg, hogy fáradt is voltam. Annyira jó, hogy ha itt elmegyünk valahova, utána nem bűzlök 3 napig a cigifüsttől. Persze a mexikóiak tegnap este is szokásukhoz híven, elég későn toppantak be, mi addigra már épp tervezgettük, hogy lassan indulunk haza. De ők megint akkor érkeztek, amikor mi már nem is számítottunk rájuk. Hozzá kell még szoknunk az ő mentalitásukhoz, meg időszámításukhoz. Hála nekik, tegnap (vagyis ma) is 2 körül kerültem ágyba, úgyhogy csak fél 12kor sikerült felkelnem ma reggel... És erősen gondlokozom, hogy visszafekszem még egy kicsit, mert már (még...) fáradt vagyok...

Mára nem nagyon tervezünk különösebb programot, csak délután Cili átjön, és sütünk palacsintát, és Ponchoval, és Rodrigoval filmet nézünk, és palacsintázunk. Megnézzük a Verdákat, ha minden igaz, mert tegnap pont azt néztem, amikor Poncho átjött (a teraszon keresztül:)), hogy segítsek neki valamit, mert németül van, és nem igazán érti, és látta, hogy a Verdákat nézem, és kiderült, hogy ő is nagyon szereti, Rodrigo, meg Cili meg még nem látta, úgyhogy egyértelmű, hogy ezt nézzük.

De most azt hiszem, megyek, rápihenek a délutánra. Meg lehet, olvasgatok egy kicsit... És Rodrigo megjelent a teraszunkon. Merthogy Ponchoval közös teraszunk van, és Rodrigo meg Ponchoval szemben lakik, és hajlamos néha megjelenni a teraszomon...

A tegnapi napom egész jó volt. Vagyis, eddig minden napom egész jó volt. Délelőtt testületileg elvonultunk az Auslandsamtba, hogy bejelntkezzünk. Ezelőtt a suliban kitöltöttünk mindenféle szükséges papírt hozzá, mi magyarok, és Clé (az EU-sok) kicsit kevesebbet, a többiek kicsit többet... Kezdek örülni, hogy mi is EUsok vagyunk... Aztán visszamentünk a suliba, és volt egy kis németóránk. Kivételesen egész jó volt, mert nem szeparálódtunk, hanem vegyültünk. Kis csoportokra bomlottunk, egy nem mexikói, meg 2-3 mexikói, és így kellett beszélgetnünk, lehetőleg németül mindenféle bemutatkozás féléről. Nekem José és Jorge jutottak. Vicces volt... Azóta én vagyok az ő kis tanárnénijük. És persze ők a legjobb tanulók a világon! Nagyon kis szorgosak voltak:).

Este pedig a Parktheater felé vettük útjainkat, újfent. Előtte megbeszéltük, hogy itt a koleszban összegyűlünk néhányan, a sörünk elfogyasztása céljából. Kicsit nehezen indult a parti, mert nem nagyon akartak összejönni az emberek, meg volt, aki végül eltérült, és nem is ide jött. De aztán végül csak összejöttünk néhányan. Először átjött Clé, mert már meguntuk a várakozást, majd jött Rodrigo, h José elfelejtette, hogy megígérte Cilinek, hogy együtt jönnek, és ő már itt van. Aztán mindhárman lementünk, majd még csatlakozott Cili, aki végül megvárta Anját, és együtt jöttek. Szóval, néhányan azért összejöttünk. Majd néhány sör után elindultunk a buliba, ahol már ott voltak néhányan, például a törökök. Jót buliztunk nagyon. Igazság szerint, nekem most sokkal jobban tetszett, mint a múlthéten. Meg múlthéten szerintem túl fáradt is voltam, és nem nagyon bírtam a gyűrődést. De most tökre élveztem a bulit. Zárásig maradtunk, ami mondjuk nem nagy kunszt, mert csak 3ig van nyitva a hely.

Ma a délelőttöt nagyjából sikeresen átaludtam. Végre egyszer bűntudat nélkül. Senki nem zargatott, senki nem akart hajnali 10kor kiverni az ágyból... Jó volt. Aztán gyorsan megreggeliztem, úgy fél 1kor, majd 2re bementünk a suliba. Ma nem volt németóra, hanem az órarendjeinket próbáltuk nagyjából összerakni, Lukas, Nina, és Bernd segítségével. Nagyjából sikerült is. És ha minden igaz, eddig nagyjából 26 kreditnyi tárgyat néztem ki, és ez elvileg elég is kell, hogy legyen. Egész kellemes kis órarendnek tűnik eddig. Legkorábban 9.50kor van órám, és pénteken pedig nincs is, csütörtökön pedig csak egy (igaz, az dupla), és az is csak 2kor.

Miután az órarenddel végeztünk nagyjából, Cilivel elmentünk a Hypovereinbankba (Unicredit), számlát nyitni. Gábor, és Zsani tegnap már nyitottak, úgyhogy ők mondták, hogy menjünk oda, merthogy ott teljesen ingyenes. Úgyhogy szépen mindent elintéztünk, majd vettünk egy dönert (megint..., még csak a negyedik volt, mióta itt vagyok...), és eredetileg azt terveztük, hogy nálam megesszük, de aztán Cilinek eszébe jutott, hogy még a Nettoba is kéne mennie, és mivel nincs túl sokáig nyitva, inkább először elment vásárolni, majd hazament, lepakolni, és visszajött, fényképeket cserélni pendriveon. Úgyhogy, végül egyedül fogyasztottuk el a dönerünket. De aztán átjött, és cseréltünk fényképeket, meg néztünk egy Szex és New Yorkot, meg dumcsiztunk, meg nézegettünk mindenfélét a neten, meg keresgéltünk embereket facebookon. Azzal is jól el lehet ám szórakozni! Aztán Cili nemrég hazament, úgyhogy asszem, nagyjából ennyi volt a napom. Még kicsit netezgetek, írogatok, asszem, még eszem valami vacsora szerűséget, aztán előbb-utóbb lefekszem aludni is, hátha egyszer sikerül normális időben ágyba kerülnöm.

Holnap lesz németóránk valamikor (ha minden igaz, 2kor), és este meg jönnek Zoliék, hozzák utánam a cuccaimat, meg a túrórudit :))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Na jó, nem, csak a szobámban, ahol kicserélte délelőtt a házmesterbácsi az égőmet, úgyhogy két félhomályban töltött este után újra felvilágosultam.

Amúgy, kezdem megtanulni, hogy egy mexikói szomszéddal csak akkor lehetek biztos benne, hogy itthon, alvással töltöm az estét, ha már alszom... Ma "meccset néztünk" lent a Gemeinschaftsraumunkban. És persze, fél 9 körül még (szokás szerint) éjszakába nyúló blogírást, csetelést, majd alvást terveztem, majd Poncho írt msnen, hogy akkor gyerünk lefelé. Na jó, persze nem pont ezekkel a szavakkal, hanem kicsit kedvesebben invitált. Igazából, azt sem egészen tudom, hogy kik játszottak, de asszem, a real nyert. De találkoztam Katával, és rájöttem, hogy bolond lennék, ha fizetnék egy salsa tanfolyamért, hiszen itt a remek lehetőség, a mexikóiak örömmel megtanítanak!

Kata egy magyar lány, szintén BGFes, ő szeptemberben jött ki ide Erasmussal, és meghosszabbította erre a félévre. Amikor megérkeztünk, ő pont otthon volt, ma jött csak vissza, de már sokat hallottunk róla. Aztán ma lementem Ponchoék invitálására, és ott volt Kata is, és épp kiakadt azon, hogy megint mindenki spanyolul beszélt, mire mondta neki Ernesto (aki spanyol, és a barátja), hogy akkor ő meg beszéljen magyarul, erre ő elkezdett magyarul beszélni, abban a biztos tudatban, hogy senki nem érti. És meg nem hittem a fülemnek, hogy a sok spanyol között valaki magyarul beszél. Vicces volt.

Aztán, a meccs után betettek spanyol zenéket, és elkezdtek tanítgatni Clét, és engem salsázni, aztán meg mutattak nekünk egy igazi tradicionális táncot, legalábbis, valami ilyesmit mondtak rá. Persze, nem igazán bírtuk a tempójukat, legalábbis, amikor a gyors zenét rakták be. De ők viszont tök jól csinálták. Jó volt nézni őket.

Ma amúgy Neuschwansteinben voltunk. Bár, az idő nem volt épp a legjobb, de azért egész jó volt, rosszabbra számítottam. Néha még a Nap is igyekezett kisütögetni.

Úgy ennék most egy túrórudit! De nagyon! És egész nap túrórudira vágytam. Pedig, a túrórudim még Svájban van... Zoliék hoztak nekem (nekünk), és csak vagy pénteken, vagy vasárnap jönnek ide, hogy elhozzák a cuccaimat, köztük a túrórudikat, úgyhogy addig ki kell bírnom nélküle. Amúgy, ha már Zolinál és Svájcnál tartunk, ma kiderült, hogy Nina (aki az egyik tutorunk) barátja Buchsban él, ami közvetlenül Grabs mellett van, ahol Zoliék élnek. Azt eddig is tudtam, hogy Magyarországon kicsi a világ, de hogy itt is... Viszont, ez tök jó, mert Ninának van kocsija, és néha meglátogatja a barátját, úgyhogy fel is ajánlotta, hogy szívesen elvisz magábal, ha megy, ha el akarok menni. És ez tök jó!

No, de most megyek aludni, mert holnap (ma) szerda, vagyis Parktheater, tehát megint nem lesz korán lefekvés.