Hogy is van az a dal, amit a rádiók már augusztusban előszeretettel játszanak??? Amelyikben Peti áll a ház előtt, és nehéz az iskolatáskája. És szegény megszívja, mert a lány, akit kinéz magának, a suliba megy, így ő is kénytelen bemenni... No, ez igazából most nem tudom, hogy jutott eszembe. Talán onnan, hogy ma volt az első nap a suliban? Egész furcsa volt, hogy voltak emberek. De tényleg, mert eddig csak nagyjából mi voltunk a suliban, senki más, és most olyan fura volt ez a sok ember. Ma egy darab órám volt, igaz, az kétszer 90 perc. Egész jó volt. Otthon már néha a sima 90 perces órák is évezredeknek tűnnek, ehhez képest most egész rövidnek tűnt ez a kétszer másfél óra. Amúgy, ez International HR and Organisation című órám volt, angolul.
Holnap is csak egy órám lesz, vagyis, kettő, vagyis, elvileg három lenne, de abból az egyik még nem indul, csak a jövő héten. A másik kettő viszont nagyjából egy időben van, vagyis, a német fél órával előbb kezdődik, mint a másik, úgyhogy németre nem biztos, hogy sűrűn fogok járni. De majd valahogy megoldom. Meg, mondta múltkor a tanár, hogy lehet, hogy más időpontot kerítünk a németórának, és majd néha összejövünk kicsit németezni. Holnap délelőtt találkozom Matthiassal, és ha minden igaz, beállítja nekem a laptopomon, hogy tudjam használni a netet a suliban. :) Aztán meg be kell mennünk Berndhez is (aki a nemzetközi koordinátor itt), hogy a learning agreementet elintézzük. Ma szegényt pont akkor kezdtük el vele zaklatni, amikor már ment volna enni, de aztán még jöttek mások is, úgyhogy mi inkább majd holnap visszamegyünk.
Ma kipróbáltuk a menzát. Egész tűrhető. Főleg, hogy főtt ételt is adnak! Ja, és nem csak tésztát, felváltva peszto és bolognai szósszal... Meg van salátás pult is. Sikerült is egy méretes adagot ennem salátából... Meg persze feltöltöttük némi pénzzel a Campus Cardunkat is, hogy tudjunk ebédelni. Ez amúgy nem hülyeség. Mármint, hogy fel lehet tölteni. Bár, most csak 10 euró volt nálam, úgyhogy majd holnap, vagy holnapután szerintem feltöltök rá egy nagyobb összeget, hogy ne kelljen állandóan töltögetni.
Mit is csináltam ma még? Nem sok mindent. Ja, de délután Cilivel megünnepeltük, hogy süt a nap, és elmentünk abba a parkba, amit első nap, amikor itt voltam kinéztünk, hogy ha már jó idő lesz, folyamatosan ott fogunk ücsörögni. De aztán nem maradtunk sokáig, mert azért még annyira nincs jó idő, hogy az ember csak úgy ücsörögjön egy padon egy parkban, ha elmegy a Nap... Aztán este meg elmentünk a magyarokkal, Cilivel, Zsanival, Serivel és Katával, aki már az előző félévben is itt volt, és pár napja jött vissza Budapestről. Együtt voltunk délelőtt órán, és mondta, hogy jöjjünk már össze kicsit, csak így mi, hogy valamennyire megismerjük egymást. Most, hogy csak mi voltunk, eddig teljesen szokatlan módon 7kor (mexikói időszámításban felfoghatatlanul korán) találkoztunk, és pláne szokatlan módon 9- fél 10 felé már hazafelé is tartottunk (mexikói időszámításban nagyjából ilyentájt kezdenek el gondolkozni, hogy kéne valamit csinálni...). Miután hazaértem, és épp jöttem vissza a fürdőszobából, összefutottam Ponchoval. Kérdezte, h nem megyek e a Ritterkellerbe velük... De mondtam neki, h én ma már ki nem moccanok a szobámból (max a wcre, de ezt csak gondolatban tettem hozzá persze...).
És most asszem, megeszem a maradék szendvicsemet, amit még reggel csináltam, de nem ettem meg napközben, és utána ezerrel elhúzok aludni.
