Igen, igen, megint elkezdődött egy hét, és ha minden igaz, ezen a héten már tényleg elkezdődik a suli. Pontosabban a tanítás, merthogy suli már múlthéten is volt, csak órám nem nagyon. De ma volt. International HR and Organization, angolul. Ez az egyetlen, ami már múlthéten is volt. És ma rájöttem, hogy a következő órára tényleg fel kell készülni rendesen, nem csak vasárnap éjjel átfutni az anyagot... Fura, nekem teljesen szokatlan ez a stílus, ahogy ez a bácsi (najó, annyira azért nem öreg...) tanít. Otthon mi ahhoz vagyunk szokva (legalábbis, én, de szerintem mindenki más is, aki a BGF, vagy bármely más magyar oktatási intézmény padjaiban "edződött"), hogy olykor-olykor beülünk az előadásokra, úgy teszünk, mint aki ott van (lélekben is), ücsörgünk, jegyzetelgetünk, megbeszéljük egymás közt a fontos eseményeket, megreggelizünk, elvagyunk, mint a befőtt, és eközben ott elöl valaki ácsorog, és elmondja az anyagot. És nekünk alapvetően nem sok dolgunk van, azon kívül, hogy jegyzetelünk, és a félév végén valahogy levizsgázunk. Nos, ehhez képest, itt... (sajna még csak egy órát sikerült megfigyelnem, úgyhogy nem tudom, hogy minden óra így zajlik-e, vagy csak ez a tárgy...). Szóval, ez a mai óra úgy működik, hogy otthon elolvasol, megtanulsz mindent a köv órára, és az órán majd kérdezel, ami nem volt világos, amúgy meg nem a tanár beszél végig, hanem pár fős csoportokban kell mindenfélét megvitatnunk, és utána előadni pár keresetlen szóban a többieknek, hogy mit vitattunk meg.
Ma volt Aziz szülinapja, úgyhogy most este őt ünnepeltük. Egész jó kis partit hoztunk össze. A résztvevők a szokásosak voltak, itt volt Mexikó, Magyarország, Törökország, Franciaország, és Oroszország, mindenki teljes létszámban, és a "helyi lakosságot" Matthias képviselte. Meg aztán később befutott a népes spanyol tábor is, nomeg, persze Kata. Semih vett egy nagyon fincsi málnás tortát, mi meg a mediamarktban kinyomtattunk egy csoportképet, és vettünk hozzá egy keretet, és aláírtuk mindannyian, ahányan csak voltunk. Az a jó, hogy mire az én szülinapom lesz, addigra már tökélyre fejlesztjük a szülinapozást... A héten amúgy kedvenc szomszédomnak, Ponchonak is lesz szülinapja, múlthéten meg Clé-é volt. Cili meg szegény szomorkodik, mert az övé szeptemberben van, és addigra már nem leszünk itt... Jorgéval meg is beszélték, hogy majd valamikor kell tartanunk egy pót-szülinapot, azoknak, akiknek akkor van, amikor már nem leszünk itt... De az enyémen még együtt lesz a bagázs, igaz, már nem sokáig.
