Úgy tűnik, beköszöntött az esős évszak Kemptenben... Kedd óta nagyjából minden nap esik. Hol kicsit, hol nagyon. Most éppen nagyon. Cilivel gondoltuk, hogy elmegyünk egyet tekerni, de szerencsére nem azonnal akartunk indulni, és így megúsztunk egy erősen szarráázást, ugyanis, mire elindultunk volna, pont elkezdett ömleni az eső... Meg asszem, volt némi jégeső is. Szóval, meglehetősen szerencsés volt az időzítés.
Amúgy, a mai napomat leginkább Cilivel és Rodrigoval töltöttem. Délelőtt (na jó, dél után...) átmentem, és kiültünk a Zugspitz közelébe tanulni egy kicsit egy padra, aztán vissza a Zugspitzbe, majd ott megebédeltünk (pizzát lasagnéval...) úgy délután 4kor. Majd hazajöttem, és próbálkoztam tanulni.Persze, csak miután ledőltem egy kicsit, mert az ebéd úgy lefárasztott, hogy egyszerűen képtelen voltam ébren maradni. Aztán miután magamhoz tértem némileg, el akartunk menni bicajozni, mint ahogy azt már ecseteltem, de végül ez kimaradt. No, de majd holnap. Viszont, jó hír (legalábbis számomra), hogy ha minden igaz, jövő hétvégén jönnek ki szüleim, és ha jönnek, akkor hozzák a bicajomat is :))))))))))) Mármint, a másikat. Ez tök szupi. Nagyon örülök neki. Mert oké, ezzel is lehet bicajozni, de azért az teljesen más!!! Mármint, persze az sem olyan hűdeprofi, de ehhez képest fényévekkel profibb, és nekem egyelőre még elég jó. És itt meg aztán totál itt lenne a helye, és most otthon van. Én meg itt. Szóval, neki sem jó, mert nem használom, és biztos szomorkodik szegény ott egyedül a pincében, meg nekem sem jó, mert nincs itt, és tudom, hogy ez neki való terep, és ehelyett otthon van egyedül a pincében... :( na jó, nincs egyedül, mert szüleim biciklijei is ott vannak, de akkor is, szegény biztos nem érti, hogy miért nem vagyok ott, és miért nem használom minden nap. De majd ha itt lesz!!! No, akkor aztán nincs megállás!!! Múltkor, amikor elmentünk Cilivel, akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzik.
Amúgy, hétfőn megyek Münchenbe, interjúra egy hotelbe, ahova gyakorlatra szeretnék menni. Nagyon. És utána meg találkozom Marisával, aki az egyik másodunokatesóm, és nem találkoztam vele nagyjából 2 éve. Igaz, előtte nem találkoztam vele úgy 15 éve. Szóval, nem nagyon ismerjük egymást, de most megtaláltam facebookon, és így elkezdtünk levelezgetni, és mivel megyek Münchenbe, így találkozunk.
