Tegnap Dorkával együtt visszatértem Kemptenbe. Alig, hogy megérkeztünk, máris a Timesban voltunk Cilivel, Pirivel és Ponchoval, ugyanis Piri tegnap este indult haza... Nagyon "kiürült a város", amíg otthon voltam. Nagyon kevesen maradtak már az Erasmusos csapatból. Piri, Poncho, Chema, Nestor a részlegből, Aziz és Erdem Törökország képviseletében, és Cili. De Pirit tegnap már el is búcsúztattuk. A Times után még este kikísérte őt az egész maradék bagázs a vonathoz. Hát, nem egyszerű... Nagyon látni felszállni a vonatra, és elmenni valakit, aki fél évig ennyire az életed része volt. Voltunk a Zugspitzban/előtt is este. Nagyon rossz volt látni, hogy ilyen kihalt. Az volt az a hely, ahol mindig élet volt, és mindig tele volt, és mindig volt ott valaki. Most meg olyan, mint a Kotterner, vagy a Reichlin...
Nagyon fog hiányozni ez a félév, és Kempten. Vagyis, nem is Kempten, mert igaz, szép város, meg nagyon szeretem, de azért Kempten nélkül még azt hiszem, túlélem. Az fog hiányozni, amit Kempten képviselt számomra, vagyis az emberek, akikkel itt ismerkedtem meg, és a közös programok, élmények. Igazából már most hiányzik az egész. Rossz így itt lenni, hogy már alig vagyunk, és már nem ugyanaz a hely, mint volt még két héttel ezelőtt.
