Nyugi, nyugi, nem lettem depis, vagy ilyesmi, mindössze annyi történt, hogy a Rapülők című zenekar Lesz még rosszabb című számát hallgatom éppen, és nem volt ötletem, hogy mit írjak címnek...
Arra jöttem rá, hogy valahogy mostmár egyre kevésbé lelkesedem a blogírásért... Szóval, most igyekszem hosszan, és nagyon lelkesen írni, úgyse nagyon van más dolgom per pillanat... :(
Szóval, azon kívül, hogy voltam Svájcban, nem sok minden történt a hétvégén. Meg igazából tegnap sem. Volt egy órám (HR, az egyetlen, ami eddig mindig meg volt tartva...), aminek csak a második felére mentem be, ugyanis tegnap reggel jöttünk csak vissza, és volt egy kis dugó egy alagút előtt, és emiatt már egy negyed órás késéssel értem volna csak be órára, és nem volt kedvem túrahátizsákkal, kicsit megkésve becsörtetni az órára, úgyhogy inkább hazajöttem, lepakoltam a cuccomat, és visszamentem. Azt hiszem, nem maradtam le sokról az első órán. Aztán, délután azon kívül, hogy Cilivel elmentünk egyet sétálni, nem igazán történt semmi. Itthon voltam, vacsiztam, és elkezdtem a gyakhelykeresgélést, meg kedves emailek fogalmazgatását, hogy vegyenek fel gyakornoknak. Még mindig a fogalmazás stádiumában tartok... Meg lekezdtem keresgélni a "célpontokat", vagyis, elkezdtem nézegetni, hogy hova fogom elküldeni. Aztán, majd ma/holnap el is kéne kezdeni elküldözgetni őket. Ja, és azt írtam már, hogy megvan a szakdogatémám??? Bajorország étkezési kultúrája. És találtam hozzá konzulenst is, úgyhogy egyéni témaként lett leadva. Ezért az utóbbiért külön köszönet Vikinek, aki intézi a dolgaimat a suliban. Úgyhogy most a következő szép feladat a gyakhely keresés. Aztán meg el kéne kezdenem a szakdogát írnom minél előbb.
Tegnap este, amúgy néztem Showder klubot. Skypeon... Mamáék nézték otthon, és felhangosították nekem... Vicces volt. Aztán, mire vége lett, majdnem elaludtam közben, amikor valaki kopogott. Szomszédaim akkor értek haza a bowlingozásból (úgy 11 körül). Úgyhogy elkezdtünk beszélgetni, meg frizbizni Ponchoval, Rodrigo szobájában, aztán végül az én szobámban kötöttünk ki mindhárman, és még elszórakoztattuk egymást vagy hajnali 2ig. Mondtam már, hogy imádom őket??? Tök jól elvagyunk. Igaz, néha úgy viselkednek, mint két 6 éves kiskölyök.
Ma végre volt Tourismus in Deutschland - für Austauschstudenten is. Egy francia tanár tartja. Egész jó volt. Bár, sokmindent nem csináltunk, csak Németország térképét tanulmányoztuk leginkább. Úgyhogy mostmár elméletben tudom a tartományokat, és a fővárosait. Meg a környező országokat.Bár, azokat már nagyjából eddig is tudtam, de ami a tartományokat illeti, elég hiányosak voltak az ismereteim.
Ezután megebédeltünk a menzán (Currywurst mit Pommes, végre valami, aminek íze is volt...), majd a németóra felé vettük az irány. A kezdő németóra felé. Merthogy, amikor a másik van, akkor spanyolom van. És mivel német tanulással már elég sok időt eltöltöttem életemben, a spanyollal meg még annyit nem, ezért inkább maradok a kezdő spanyolnál, és a kezdő németnél...
Aztán a német után elmentem szomszédaimmal a Forumba "plázázni". Na jó, nem plázázni, Rodrigo vett magának egy szótárat (ilyen pici, magammalhurcolászható spanyol-német szótárat). Majd volt egy vicces jelenet a pénztárnál. A csávó beütötte a gépbe, Rodrigo fizetett, majd a csávó megkérdezte, hogy kér-e hozzá zacskót. Rodrigo meg nézett bambán, hogy mit is akar a csávó. Majd a csávó megnézte, rájött, h épp most vett egy német szótárat, és leesett neki, hogy talán a kérdést nem érti. Vicces volt. Aztán, a könyves bolt után betértünk a játékboltba, ott is körbenéztek egy kicsit, majd kicsit komolyabb "játékok" felé vettük az irányt, a MediaMarktba, ahol Poncho beszerzett magának egy mp3 lejátszót, majd hazajöttünk, és most itt vagyok, és írogatok. Meg közben nézegettem telefont magamnak. Merthogy, kitaláltam, hogy megveszem magamnak azt a telefont, amit a nyáron nem sikerült megnyernem. Merthogy, most van két telefonom. Mindkettőnek van néhány jó tulajdonsága, amik igen fontos szerepet játszanak abban, hogy használom őket, ám kéne egy telefon, amiben ez a két jó tulajdonság egyben benne van. Bár, így is kettőt használnék, mert az egyikben a magyar kártyám van, a másikban a német. De a régi, amelyikben a magyar kártya van, az sajnos nem kártyafüggetlen, és kicsit nagy. És már nem túl fiatal (több, mint 2 éves...), és picit már viharvert. Pontosabban, egyszer találkozott kicsit közelről egy laptoppal, és azóta be van törve a kijelzője... Meg már picit kopott is. De mondjuk, ezektől még tökéletesen működik. Kivéve akkor, amikor néha nem érzékeli, hogy van benne simkártya, és közli, hogy tegyek be egyet. Ja, és ennek még komoly előnye az is, hogy Nokia. "Nokia-fan" vagyok. Vagyis, eddig az összes telefonom Nokia volt, és nem is tervezek ezen változtatni. A másik viszont egy Samsung. Ennek komoly előnyei, hogy ki lett kódoltatva, tehát immáron kártyafüggetlen, és kicsi. Vagyis vékony, és ideális a mérete a zsebbenhordáshoz. Viszont, még nagymamám telefonja is többet tud nála (persze, mert az is Nokia, valamikor az enyém volt... asszem...). Ezzel tényleg csak telefonálni, és smst írni lehet. És sajnos, van egy olyan rossz szokásom, hogy azt hiszem, hogy megnyomok egy gombot, és történik valami, és ezért rögtön nyomom is a következőt. Namost, ez a telefon nem így működik, hanem úgy, hogy megnyomok valamit, kivárom azt a pár másodpercet, amíg reagál rá, majd utána lehet folytatni!!! Tudom, hülye igényeim vannak. De az a telefon, amit kinéztem magamnak, Nokia (of course...), vékony, zsebbentárolós méretű, szóval, ideális. Az egyetlen probléma vele, hogy eddig a legolcsóbbnak a magyar T-mobile-os verzió tűnik, amivel ugyebár megint elérkezünk az alap problémához, vagyis, hogy a német T-mobile-os kártyával nem működik.
Közben hazaért Poncho, és Jorge-val nekiálltak frizbizni a folyosón. Én is beszálltam vagy 1 körre...:D
No, azt hiszem, most némileg pótoltam legalább mennyiségben a blogolást. Egyébként, azon gondolkoztam a múltkor, hogy ez így tök jó, hogy én itt írogatok, és az a pár ember, akit érdekel olvasgatja, de így ti mindent tudtok rólam, én viszont nem hallok semmit rólatok!!! Jó, persze, ez nem a szüleimnek szól, mert velük viszonylag sűrűn beszélek... Szóval, aki most ezt elolvassa, annak kéretik életjeleket adni magáról!!! (És továbbra is olvasgatni...)
