Nem tudom, ki mennyire tájékozott ebben a témában, de pár éve volt egy német (mi más lenne ilyen címmel...) sorozat a tvben, aminek Berlin-Berlin volt a címe. Ez most csak úgy eszembe jutott, sok köze ugyan nincs a témához, csak annyi, hogy Berlinben játszódott, és ugyebár én meg most jöttem haza Berlinből.
Szóval, szombat hajnalban indultunk Berlinbe. Egészen pontosan 17en, 5 spanyol lány, 6 mexikói, 3 török, és 3 magyar. Az odafelé utat igen kalandosra terveztük, ugyanis, az eredeti terv helyett, miszerint repülünk oda-vissza, összesen 40 euroért, odafelé vonatoztunk egy keveset, ugyanis, mire lefoglaltuk volna a jegyeket, az odafelé útra már sokkal drágább volt. Így maradt a vonat. De abból sem ám közvetlen járat, mert az igen borsos árú. Viszont, létezik egy Wochenendeticket nevezetű találmány, ami 37 euroba kerül, 5 embernek, és annyit utazgatsz vele az országban, amennyit csak bírsz. Viszont, ez csak a regionális járatokra érvényes. Így történt, hogy a Kempten-Berlin távolságot 11 óra alatt, 5 átszállással teljesítettük. Mindezt hajnali 4.45től. Mondanom sem kell, mindenki friss és üde volt! No, de mindegy, egyszer ezt is ki kellett próbálni! Amúgy, sokkal rosszabbra számítottam, nem is volt olyan vészesen hosszú. Mondjuk, kicsit durva volt belegondolni, amikor már vonatoztunk vagy 5 órája, hogy még csak féltávnál sem tartunk... De a lényeg, hogy odaértünk, és egy vonatot sem késtünk le. Az egyetlen, amelyik késett, az a legutolsó volt, de ott meg már tök mindegy volt. Amikor megérkeztünk, épp egy felvonulás kellős közepébe csöppentünk. Valószínűleg a hokicsapat nyerhetett valamit, mert vagy fél órán keresztül vonultak fel sokmillió kocsival, meg mindennel. Ezután felkerestük a hostelünket. Nos, hát, ennek az egyetlen előnye, hogy olcsó volt. 8 euro/éjszaka. Ja, és mégegy: erős ösztönzés volt, hogy ne akarjunk sok időt ott tölteni, mert leginkább csak alvásra volt jó, másra nem nagyon. Bár, az első este még tök tiszta volt a fürdőszoba, ami jó pont volt. No, ez a végére már erősen megváltozott... De azért ki lehetett bírni. Miután lepakoltuk a cuccainkat. visszamentünk a városba, sétáltunk egyet, meg ettünk egy dönert, aztán este visszamentünk a szállásra, és a többiek visszamentek még egyet bulizni, de én meg az egyik mexikói lány már maradtunk, mert nagyon fáradtak voltunk. Vasárnap délelőtt el akartunk menni egy ingyenes városnéző túrára, de sikeresen lekéstük, és a délutánin meg nem volt már annyi hely... Úgyhogy végül hétfőn mentünk városnézni, vasárnap délután meg elmentünk Sachenhausenbe, ahol egy koncentrációs tábor volt, most pedig múzeum lett belőle. Nagyjából itt töltöttük az egész délutánt, majd este visszatértünk a szállásra. A recepción megkérdeztük, hogy van e valahol egy karaokebár, és hát mondtak is egyet a közelben, dehát, ez nem egészen jött be, ugyanis, csak később derült ki, hogy ez egy melegbár volt... Aztán, ezután már nem nagyon volt kedvünk mást keresgélni. Aztán, hétfőn elmentünk a városnéző túrára. Utána pedig először aludtunk egyet a parkban, ahol végetért a túra, utána pedig elmentünk a Reichstagba. Egy alig több, mint fél órás sorbanállás után be is jutottunk. Fel is mentünk a kupolába. No igen, ez érdekes volt, ugyanis, erős tériszonyom van, így hát, igen, a kupolába is felmentem, de amint felértem, rögtön mentem is le, mert nagyon nem éreztem jól magam fent. Kedden pedig elmentünk Charlottenburgba, ott sétálgattunk egyet, majd elmentünk az olimpiai stadionba, majd vissza a városba, megint sétálgatni. Este pedig becsekkoltunk másnapra a repülőre, és kinyomtattuk, amit kellett, és úgy terveztük, hogy utána továbbállunk valahova bulizni, de olyan sokáig elhúztuk az időt, hogy aztán végül ebből megint semmi nem lett, úgyhogy Poncho, Seri meg én elkísértünk két mexikói lányt az S-bahnhoz, merthogy ők másik hostelban laktak, meg útközben ettünk egy dönert, majd visszamentünk a szállásra. Szerda délelőtt összecuccoltunk, majd elmentünk megnézni a falnak egy másik darabját is, amit még nem láttunk, utána pedig beültünk egy kávézóba, majd vissza a hostelbe a cuccokért, és mentünk a reptérre. Tök furcsa, hogy odafelé vonatoztunk egy fél napot, visszafelé meg a Berlin-München távolságot megtettük alig egy óra alatt repülővel. Valamikor 8 után értünk haza, aztán én este még átmentem Matthiashoz, odaadni neki az unicumot, meg a képeslapot, amit még otthonról hoztam, merthogy a múlt héten nem volt itt, így nem is találkoztam vele. Aztán egy kicsit beszélgettünk, majd hazajöttem aludni.
Tegnap pedig egész nap suliban voltam (10-17.15). Rendesen lefárasztott, úgyhogy este aztán már nem is csináltam semmit, csak itthon voltam, netezgettem, meg ilyesmik. Mondjuk, amúgy sem nagyon akartam sehova menni, mert nagyon fáradt voltam már. Ma pedig aludtam vagy 10ig, aztán netezgettem, aztán aludtam, aztán elmentem a Forumba venni pár dolgot, aztán ebédeltem, meg filmet néztem, meg aludtam, meg ilyenek. Most pedig majd, ha ezt befejeztem, asszem, nekiállok tanulni.
Ja, és még nem is írtam: pünkösdre megint megyek haza :)))))))) Már megvan a vonatjegyem. És jönnek páran az itteniek közül is. Jön Cili, Zsani, és Gábor (nekik vizsgáik is lesznek, hehe...), jön Kati, aki Gábor szomszédja, és mexikói, jön Matthias, és ha minden igaz, jön Anja is, aki orosz, és talán jön az ő tandem partnere is, aki szintén Mathias, de ő csak 1 t-vel Mathias (már, ha jól tudom). Nomeg, még páran mondták, hogy jönnének, de ők még egyáltalán nem biztosak. Szóval, majd akkor hiszem el, hogy jönnek, ha már legalább a vonatjegyet megvették maguknak. Hú, de nagyon jó kis programot fogunk összehozni nekik! Várostnézünk ezerrel, meg bulizni tervezzük menni, meg Esztergomba hajókirándulni. Május 29én éjszaka megyünk, szóval, 30án reggelre érünk oda, és június 2én este indulunk vissza. Lehet, kicsit kalandos lesz ez az éjszakai vonatozás, dehát egyszer ezt is ki kell próbálni...
