Az van, hogy az előbb megírtam egy gyönyörű szép kis beszámolót a tegnapi nürnbergi kis kirándulásunkról, de sikeresen el is tűntettem... Úgyhogy most újra kezdem... Persze, ez már tuti nem lesz olyan szép, és jó, és hosszú, mint az előző.
Szóval, tegnap reggel 7 mexikói, 3 török és 2 magyar elindult Kemptenből Nürnbergbe. 8kor indult a vonatunk, és fél 11 körül értünk oda. Először a Hitler múzeum felé vettük az irányt. Nagyon jó volt. Csak nagyon sok, és nagyon hosszú. Eltöltöttünk ott 3 órát, és közel nem néztünk meg mindent. Legalábbis, én a végén már elég sokmindent kihagytam. A legvégén meg már csak végigrontottam rajta, mert már éhes-szomjas-fáradt voltam, és minden bajom volt. Miután kijöttünk a múzeumból, körbejártuk a tavat ami mellette van, meg megnéztük a stadiont, meg a tribünt, ami ott van. Nagyon szép volt minden, és még az idő is jó volt nagyon. Igaz, kicsit hideg, de gyönyörű napsütés volt. Miután mindent megnéztünk a múzeum körül, visszatértünk a belvárosba, és egy dönerrel indítva a sétálóutcában töltöttük az egész délutánt. A vonatunk 21.38kor indult vissza, úgyhogy bőven volt időnk bebarangolni a sétálóutcát. Nagyon szép volt. Főleg, hogy láttuk világosban is, és sötétben is. Nagyon tetszett a város! München és Rovinj mellett azt hiszem, lett egy harmadik kedvenc városom is. Ide még vissza kell mennem.
Ma viszont, nem nagyon csináltam semmi említésre méltót. Délelőtt mindenféle vonatokat, meg árakat nézegettem Andriséknak, aki az unokatesóm, és húsvét előtt jön ki meglátogatni. Aztán délután meg átmentem Cilivel Seriékhez, egyrészt nyomtatni egyet nekem, meg ha már ott voltunk, akkor küldtek pár mailt pár tanárnak, aki még mindig nem válaszolt nekik, másrészt meg hoztam tőle néhány magyar zenét, meg 2 dvdt, amin a Nemzet aranya (1-2) van, meg még vmi, ha minden igaz. Aztán most meg Seri megtalálta, hogy mit kell elolvasnunk holnapra HR-re, úgyhogy majd ha befejeztem a blogolást, meg elolvastam Ciliét, akkor elolvasom azt is. De lehet, előbb még kicsit vacsizom. És ha minden igaz, ma este tényleg itthon maradok, és nem megyek sehova. Rég volt ilyen. Utoljára talán hétfő este, de akkor is elmentünk sörözni a magyarokkal, igaz, fél 10 körül már itthon is voltam. De hogy mikor töltöttem tényleg itthon, és egyedül egy estét utoljára, azt nem tudom. Tök fura, hogy "itthon"-nak hívom a szobámat. Pedig az otthon az nem is itt van, hanem otthon van. Ez csak amolyan kis-itthon. Otthonpótló itthon. Valamelyik este amikor lefeküdtem, tökre olyan érzésem volt, mintha otthon lennék, és szüleim ott ülnének lent a nappaliban a tv előtt... Nem mondom, hogy nagyon honvágyam lenne, de azért hiányoznak néha az otthoni dolgok. Meg leginkább, az otthoni emberek. Itt vagyok már 3 hete, és már 4 hete, hogy eljöttem otthonról. Sosem voltam még ilyen sokáig távol, és még itt leszek majdnem 5 hónapig. Azért, jó lesz húsvétkor kicsit otthon lenni. Bár, elég fura érzés lesz a saját szobámban "vendégeskedni", és bőröndből élni... És már csak három hét van addig. :) Azért, szerencsére elég sok a program, és így nem nagyon van időm azon gondolkozni, hogy van e honvágyam, vagy nincs...
Na jó, ez ma nem nagyon megy nekem... Az utolsó kb 3 sort, ami arról szólt, hogy nem megyek most Ponchoékkal Subwayba, mert messze van, lusta vagyok, és nem akarok kiadni pár eurot egy szendvicsre, viszont, enni fogok melegszendvicset, megint sikerült eltűntetnem...
