Na jó, nem, csak a szobámban, ahol kicserélte délelőtt a házmesterbácsi az égőmet, úgyhogy két félhomályban töltött este után újra felvilágosultam.
Amúgy, kezdem megtanulni, hogy egy mexikói szomszéddal csak akkor lehetek biztos benne, hogy itthon, alvással töltöm az estét, ha már alszom... Ma "meccset néztünk" lent a Gemeinschaftsraumunkban. És persze, fél 9 körül még (szokás szerint) éjszakába nyúló blogírást, csetelést, majd alvást terveztem, majd Poncho írt msnen, hogy akkor gyerünk lefelé. Na jó, persze nem pont ezekkel a szavakkal, hanem kicsit kedvesebben invitált. Igazából, azt sem egészen tudom, hogy kik játszottak, de asszem, a real nyert. De találkoztam Katával, és rájöttem, hogy bolond lennék, ha fizetnék egy salsa tanfolyamért, hiszen itt a remek lehetőség, a mexikóiak örömmel megtanítanak!
Kata egy magyar lány, szintén BGFes, ő szeptemberben jött ki ide Erasmussal, és meghosszabbította erre a félévre. Amikor megérkeztünk, ő pont otthon volt, ma jött csak vissza, de már sokat hallottunk róla. Aztán ma lementem Ponchoék invitálására, és ott volt Kata is, és épp kiakadt azon, hogy megint mindenki spanyolul beszélt, mire mondta neki Ernesto (aki spanyol, és a barátja), hogy akkor ő meg beszéljen magyarul, erre ő elkezdett magyarul beszélni, abban a biztos tudatban, hogy senki nem érti. És meg nem hittem a fülemnek, hogy a sok spanyol között valaki magyarul beszél. Vicces volt.
Aztán, a meccs után betettek spanyol zenéket, és elkezdtek tanítgatni Clét, és engem salsázni, aztán meg mutattak nekünk egy igazi tradicionális táncot, legalábbis, valami ilyesmit mondtak rá. Persze, nem igazán bírtuk a tempójukat, legalábbis, amikor a gyors zenét rakták be. De ők viszont tök jól csinálták. Jó volt nézni őket.
Ma amúgy Neuschwansteinben voltunk. Bár, az idő nem volt épp a legjobb, de azért egész jó volt, rosszabbra számítottam. Néha még a Nap is igyekezett kisütögetni.
Úgy ennék most egy túrórudit! De nagyon! És egész nap túrórudira vágytam. Pedig, a túrórudim még Svájban van... Zoliék hoztak nekem (nekünk), és csak vagy pénteken, vagy vasárnap jönnek ide, hogy elhozzák a cuccaimat, köztük a túrórudikat, úgyhogy addig ki kell bírnom nélküle. Amúgy, ha már Zolinál és Svájcnál tartunk, ma kiderült, hogy Nina (aki az egyik tutorunk) barátja Buchsban él, ami közvetlenül Grabs mellett van, ahol Zoliék élnek. Azt eddig is tudtam, hogy Magyarországon kicsi a világ, de hogy itt is... Viszont, ez tök jó, mert Ninának van kocsija, és néha meglátogatja a barátját, úgyhogy fel is ajánlotta, hogy szívesen elvisz magábal, ha megy, ha el akarok menni. És ez tök jó!
No, de most megyek aludni, mert holnap (ma) szerda, vagyis Parktheater, tehát megint nem lesz korán lefekvés.
