Tegnap ott tartottam, hogy vártunk a többiekre Cilinél, hogy megszervezzük, lefoglaljuk a Berlini utunkat. Nagynehezen összejött a csapat, és pár óra múlva már meg is találtuk a lehető legoptimálisabb megoldást, ami ugyan az eredeti tervtől némileg eltér, de tökéletes... Részben már le is foglaltuk. Április 18án megyünk, és 22én jövünk vissza. Odafelé kalandosan, és hosszan fogunk menni, ugyanis a legolcsóbb lehetőség a Wochenendeticket (hétvégi jegy), ami 5 főre szól, 37 euroért, viszont, csak regionális vonalakon használható, úgyhogy kicsit lassú lesz, és át fogunk szállni vagy 5-6szor Berlinig. Ja, és ma bementünk az állomásra, hogy megkérdezzük, milyen vonatokkal jutunk oda, és az első vonat 4.45kor indul, úgyhogy kicsit korán kelünk. És nagyjából délután 4re fogunk odaérni. Izgi lesz. Aztán, Cili talált szállást nekünk Berlinben, 8 euroért éjszakánként egy hostelben. Nem rossz. És visszafelé pedig repülővel jövünk, 20 euroért. Szintén nem rossz. Az eredeti terv az volt, hogy odafelé is repülünk, de szerdán még volt odafelé is 20 eurós jegy, tegnap meg már nem, úgyhogy erről lecsúsztunk. Miközben nagyban foglalgattuk a jegyeinket, betoppant Clé is. Ami azért volt vicces, mert még nem volt kész a sütije, amit vettünk neki, ugyanis szülinapja volt tegnap, és Cilivel találtunk egy olyan szilvás torta szerűséget, ami fagyasztva volt, és csak meg kellett sütni. Úgyhogy megindult az elterelőhadművelet, Clét becsaltuk a szobába, amíg süti bekerült a sütőbe, és képeslap aláíródott a jelenlévők által. Majd 20 perc elteltével Clét újra becsaltuk a szobába, amíg süti kijött a sütőből, és gyertyák felkerültek sütire. Majd Clé elkezdett Lukassal telefonálni, aki hívta, hogy menjen át hozzá, majd Clé közölte, hogy akkor ő most megy. Mi meg közöltük, hogy ő most marad, majd egy Happy Birthday énekléssel egybekötött tortaevés vette kezdetét. Amúgy, tegnap volt a Zugspitzbar, ami a Zugspitz kolesz bárjában van, és minden héten van, és már sokat hallottam róla, h milyen jó hely. Nos, egy pince. Nem túl nagy. És marha sok ember volt ott. És nem nagyon volt szellőzése, úgyhogy engem leginkább egy szaunára emlékeztetett. Nagyjából negyed órába telt, mire bejutottunk ténylegesen a bárba, és úgy 5 perc után már "menekültünk" is kifelé. Aztán az előtérben az ajtónál ragadtunk, és beszélgettünk. Alapvetően jó volt, mert jót dumáltunk a többiekkel, csak a Zugspitzbárban nem nagyon voltunk. Persze megint nem sikerült túl korán hazaérnem. Vagyis, inkább elég korán sikerült hazaérnem, olyan 3 körül. Mostanában elég vicces, hogy ha éjfél körül ejutok az ágyamba, az már nagyon koránnak számít... Jó, tudom, nem azért vagyok itt, hogy aludjak, azt otthon is lehet. Hazafelé szomszédaimmal jöttem, szokás szerint (Poncho és Rodrigo), de előtte még felmentünk kicsit Ciliék konyhájába, ahol Rodrigo netezett egy keveset, meg teáztak egyet, meg beszélgettünk. És az este legdurvább pillanata az volt, amikor Rodrigo kikapcsolta a gépet, és találkozott egy "Bezárás" gombbal, amit fel is olvasott nekünk. Namost, a mexikói kiejtésével a bezárásból beszarás lett... És ráadásul előtte pont azt ecstelte, hogy Jorge miatt nincs office a gépén (vagy vmi ilyesmi), és utána hozzátette, hogy "beszarás". Cilivel fél órán keresztül szakadtunk a röhögéstől, ők meg szegények nem tudták, mi volt ilyen vicces. Próbáltátok már elmagyarázni két mexikóinak, hogy mi a különbség a bezárás és a beszarás kiejtése között??? Nem egyszerű!
Ma persze megint sikerült hajnalban felkelnem, 11 után nem sokkal... Aztán zuhanyoztam egyet, aztán visszaszereztem Rodrigotól a laptopomat, mert este kölcsönadtam neki, mert be kellett fejeznie a háziját, és kellett neki office, és az övén nincsen. Aztán neteztem egy kicsit reggeli közben, majd elmentem ebédelni elvileg 1re Cilivel, akinek órája volt 1ig, ehhez képest épphogy beesett fél 2re (elvileg pénteken akkor zár a menza), mert kicsit tovább tartott az órájuk. Nomeg, mint kiderült, nem is 8kor kezdődött, mint ahogy ők gondolták, hanem csak 10kor... De szerencsére összefutottam kedvenc szomszédaimmal. Na jó, igazából, csak őket ismerem a szomszédaim közül, úgyhogy tényleg ők a kedvenceim... Most meg éppen spanyol órát tartott Rodrigo Cilinek a szobámban, és most megérkezett Poncho és Jorge is. És Jorge számára is tökugyanaz a bezárás, és a beszarás... Ez beszarás... :)
