Kempten, megyek!

... akkor újabban már nem annyira Parktheater... Igen, igen, eljött ez az idő is, hogy már vagy 3 hete be sem tettem a lábamat a Parktheaterbe... De tegnap azért elmentem előtte, és igen, még mindig megvan, nem lopták el. Viszont, tegnap buli helyett elmentem moziba, először amióta itt vagyok. Matthiassal megnéztük a Phantomschmerzen című német "művet". Nekem tetszett, ő kicsit unta... De nekem jó volt, mert nem beszéltek benne nagyon sokat, és főleg nem olyan nagyon gyorsan, úgyhogy azért nagyjából értettem, hogy miről szólt. Viszont, lehet, hogy elfogult vagyok (jó, nem lehet, biztos), de a Campona mozi toronymagasan megelőzi az ittenit... Például, nekem tök fura, hogy itt felnőttek dolgoznak a moziban... Mármint, hogy szüleim korosztálya beli volt a két pénztáros néni, meg a jegyszedő is. Ez olyan fura, mert otthon én a 22 évemmel már-már "öregnek" számítottam. Amúgy, rendesen kijöttem a gyakorlatból popcorn evés terén. Ami mondjuk nem nagy baj. Amikor elkezdtem "mozizni" még nyáron, még egy kis popcorn sem mindig bírtam megenni, de mivel közepeset kaptunk ingyen, így mindig azt ettem, és hát a végére elég rendesen belejöttem, és pár hét után már nem okozott nagy gondot, hogy egy film alatt eltüntessek egy közepes popcornt. Erre tegnap nem bírtam megenni a közepeset (ami szerintem kb akkora, mint otthon a kicsi...). Mondjuk, ez is vicces, a németeknél nagy divat a popcorn só helyett cukorral!!! Egyszer kipróbáltam, azt hiszem, annyi elég is volt. De szerencsére a moziban azért lehet kapni sósat is. Matthias megkóstolta, de ő meg ettől akadt ki, hogy hogy lehet sós popcornt enni... Na ja, ízlések és pofonok... Meg ahány ház, annyi szokás, meg ilyenek...