Megjártuk a hegyeket délután a lányokkal (Cili from Hungary, Clementine from France és Anja from Russia). Jó kis túra volt. Viszonylag későn, 1 körül indultunk, viszont kocsival mentünk. Kinéztük magunknak Immenstadtot célpontnak. Meg is találtuk, és gondoltuk, megnézzük a tavat. Majd némi útbaigazítás után találtunk egy táblát, hogy jobbra a Kleiner Alpsee, balra pedig a Grosser Alpsee (kis, és nagy tó), úgyhogy gondoltuk, először megnézzük a kicsit, majd a nagyot. El is mentünk arra, amerre a tábla mutatta, meg is találtuk a tavat, de úgy tűnik, hogy az egész le van zárva, és strandként üzemel nyáron, úgyhogy nem lehet bemenni... Ezután kicsit csalódva elindultunk a nagy felé, ám nagyon úgy tűnt, hogy újfent a kicsihez jutottunk, csak a patakocska másik oldaláról, így továbbindultunk. Igaz, közben azért rájöttünk, hogy tényleg van ott egy tó, amire illik is a nagy megnevezés, csak nem vettük észre, ugyanis be van fagyva, és hó van rajta, tehát eléggé beleolvad a környezetébe... Mondjuk, logikusnak tűnik, hogy télen egy tó be van fagyva, legalábbis errefelé ez megesik néha. Aztán továbbmentünk egy másik városkába, ami viszont igazi tündéri alpesi kisváros, sétálóutcával, (valószínűleg méregdrága) hotelekkel, éttermekkel, és sífelszereléses boltokkal. Nagyon szép kis városka. Ott sétáltunk egy kicsit, majd elindultunk a táblán Berg címszóval jelzett irányba. 40 percet írt a tábla, hogy annyi az út, ám néha kicsit következetlen volt, ugyanis 2 egymást követő tábla is 1/2 órát írt, majd a következő 1/4 óra, a következő pedig 20 perc... De sikeresen elértük a "Berget". Majd ott megláttunk egy aranyos kis panziót/vendéglőt, úgyhogy beültünk egy sütire, kávéra. Mi Cilivel almásrétest ettünk vaniliaszósszal, Clem és Anja pedig Käsekuchent (vagy valami ilyesmi), ami nagyjából az általam ismert túrótortára hasonlított. Majd ücsörögtünk még egy kicsit, megbeszéltük, hogy nagyjából 50 évvel fiatalabbak vagyunk az jelenlévő vendégek átlagéletkoránál, majd visszaindultunk. Reggel még egész szép napsütés volt, és ugyan voltak felhők, de azért sütögetett a nap is. Amikor elindultunk, még mindig egész jó idő volt, bár a nap már nem annyira sütött, és mire visszaindultunk, már esegetett is valami (eső és hó között úgy félúton), és ronda szürke felhők voltak... Szóval, nem volt túl szép időnk. Jó, nem volt olyan rossz, de sokkal jobb lett volna ragyogó napsütésben sétálgatni. 6 körül értünk haza. Azóta ettem egy zacskóslevest (amióta itt vagyok, valahogy elég sűrűn eszem zacskóslevest... elkezdődhetne már a suli, hogy legyen menza...). Ezenkívül írtam Matthiasnak, hogy lehet, hogy jövő szombaton páran elmennénk Münchenbe, és ha van kedve, "idegenvezethetne" minket, valamint elolvastam Cili blogját. Merthogy ő is ír: http://cili1987.freeblog.hu/
És akkor nagyjából témánál is vagyunk, mert igazából, azért kezdtem el most írni, mert elolvastam az ő blogját, és erről egy csomó minden eszembejutott (és most kezdek rájönni, hogy ebből a csomó mindenből mostanra egy-kettőt már el is felejtettem...). Szóval, például még egy sort se írtam a városról (asszem, ha mégis, bocsi...). Aki most ezt olvassa, az valószínűleg azzal tisztában van, hogy Kemptenben, Németországban (Bajorland) vagyok. Nagyon tetszik a város! Tekintve, hogy az eddigi 22 évemet (mindössze néhány hetes megszakításokkal) Budapesten töltöttem, nagyon furcsa, hogy amióta itt vagyok, már bejártam nagyjából az egész várost, de se buszra nem szálltam, se autóban nem ültem (jó, ma ültem autóban, de nem a városban voltunk...). Furcsa, hogy eddig az egyetlen közlekedési ezköz a gyalog volt. Majd, ha már nem lesz hó, meg tél, akkor szerintem nagyjából áttérünk biciklire, de egyelőre marad a séta. Tök jó, hogy fél óra alatt bőven átérek a város túlsó végére is... És igazából, a lehetőségek közül szerintem az én koleszom van a legjobb helyen, mert kb 10 percre van a sulitól, és szintén úgy 10 percre a belvárostól (és 3 percre a Forumtól, ami A pláza). Szóval, tetszik a kolesz. A Zugspitz strasse (ahol Cili lakik) ugyan közelebb van a sulihoz, és állítólag ott szoktak lenni a bulik, viszont, a belvárostól már messzebb van, a Reichlin strasse meg a belvárosban van, de onnan már vagy 20 perc a suli, meg a Zugspitz is... Szóval, ez a legjobb hely, szerintem... És nyugis is. Általában. Bár, tegnap este amikor megjöttünk, lent a Gemeinschaftsraumban épp partiztott néhány nagyonnémet kissrác/kiscsaj, akik nem nagyon néztek ki többnek, mint 15... Úgyhallom, Poncho meg Rodrigo hazaértek. Legalábbis, valaki beszélget a folyosón. Amúgy, a város engem leginkább Esztergomra emlékeztet. Nagyjából hasonló méretű lehet, és ugyanolyan kis dimbes-dombos, és még bazilika is van. Persze, az Esztergomi Bazilikának a közelébe sem ér!!! Szóval, jól érzem magam itt. Ami azt illeti, egyre jobban, ahogy kezdem megismerni a többieket, meg a várost. Mielőtt eljöttem, nagyon féltem, hogy milyen lesz hirtelen belecsöppenni a kolis életben, és egyedül maradni, de ehhez képest semmi gond nem volt. Bár, első nap kicsit magányos voltam este, amikor még nem működött a netem, de szerencsére a többiek már itt voltak, úgyhogy a magányosan itthon ücsörgés helyett egész délután együtt voltunk Cilivel, és később Gáborék is csatlakoztak hozzánk, és végigjártuk a várost, majd felmentünk Gáborhoz elfogyasztani egy üveg bort. És kaptam tőle kölcsön pár filmet is (Ne szórakozz Zohannal, és Bolt), amik nagyjából életmentőnek bizonyultak, a magányos, netnélküli este, és délelőtt folyamán. Tudom, netfüggő vagyok, de igazából itt tényleg nem tudnék net nélkül élni, mert neten kommunikálok szinte mindenkivel, az otthoniakkal ugyanúgy, mint az itteniekkel is. És most is például itt ülök Németország egyik csücskében tökegyedül egy koliszobában, de mégsem vagyok egyedül, mert itt az internet, és nagyjából bárkit el tudok érni msnen, vagy emailben, akit csak szeretnék (jó, nem mindenkit, pl Brad Pittet nem biztos, de ha nagyon akarnám, még talán az is sikerülne...). Szóval, összességében nagyon szeretem azt az embert, aki kitalálta az internetet. És azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Például szüleink sem bánják, mert így hallanak rólunk, és tudnak velünk beszélgetni, míg az internet nélkül lehet, hogy hetekig nem is hallanának rólunk, így pedig akár naponta is tudunk beszélni velük.
No, azt hiszem, mára elég volt a fecsegésből, úgyhogy most abbahagyom, és inkább filmetnézek, meg eszem valamit vacsi címén, meg írok a Hausmeister bácsinak, hogy kiégett az égő a lámpámban... Mert kiégett az égő az egyik lámpámban, úgyhogy a ma estét romantikus félhomályban töltöm, azt hiszem... (Egyedül.)
