Ma hatékony napom volt. Elintéztem végre a biztosítást. Nem kis tétel 5 és fél hónapra utasbiztosítást kötni...
Ezen kívül pedig nyitottam egy devizaszámlát. Ez olyan fura, mert ha az ember devizaszámlát nyit, az már olyan nagyon komolynak, és felnőttesnek tűnik. El is gondolkodtam ezen. Nem tudom, valahogy nem nagyon érzem magam annyira "komolynak, és felnőttnek". Pedig, már elmúltam 22. Már vagy másfél éve csinálhatok bármit, bárhol, és ez olyan ijesztő. Már, nem az, hogy már Amerikában is ihatok, hanem ez az egész felnőttesdi. Nem tudom, valahogy úgy kéne felnőni, hogy közben mégse legyek felnőtt.
Ja, és a másik sokkoló dolog, hogy a "felnőtt világban" sokkal jobban lehúzzák az embert mindenféle kezelési költség, és kártyadíj címszó alatt, mint a "juniorok világában".
Ilyen fontos eszmefuttatások mellett ma még moziztam is egyet Nórival. Meg persze le is fényképeztem őt. Mint mostanában mindenkit, akivel találkozom. A Csajok háborúját néztük. Aztán, tök jól jártam, mert Nóri kocsival jött, és hazahozott. Nem nagyon bántam, hogy nem kellett gyalog hazajönnöm, úgyhogy, Nóri, köszönöm a fuvart!
Valamit mintha akartam volna még írni. De mit is? Jaj, lehet, hogy ez már az öregség jele lenne??? Jó, tudom, fogjam be...
