Tegnap jelentkezett a tandem partnerem, Matthias.
Minden erasmusos kap egy ottani diákot, aki segít, amiben tud. Ők a tandem partnerek. Úgyhogy most "heves" emailezésbe kezdtem Matthiassal. Münchenben lakik, úgyhogy már szimpatikus... Írtam már, hogy imádom Münchent? Ez a város a szívem csücske. Ezért is akartam Kemptenbe menni, hogy közel legyek Münchenhez.
Amúgy, a hétvégén elkeztem egy halomba gyűjteni azokat a dolgokat, amik hirtelen eszembe jutottak, hogy el kéne vinni, és már nem valószínű, hogy a héten használni fogom őket. Egyelőre még elég kicsi a halom. Viszont, a lista egyre hosszabb, a kocsi csomagtartója meg egyre kisebbnek tűnik... Kezdenek kétségeim lenni, hogy be fogok e férni az összes cuccommal... Mindenesetre, meg lesz pakolva rendesen azt hiszem, főleg, hogy még sícuccot is viszünk, meg minden.
Pénteken el lettem búcsúztatva a mozisok által. Egész sokan eljöttek, aminek nagyon örültem. Jó volt. Kiderült, hogy a csocsóban és a dartsban sem vagyok épp őstehetség. Na jó, azért annyira nem ment rosszul. A dartsban például azért nem jeleskedtem, mert állandóan lenulláztak a csúnya többiek... Tegnap meg elmentem Annamarival megnézni a Rózsaszín párduc 2-t, merthogy az egyet is együtt néztük, és úgyse mozizunk már többet együtt, legalább fél évig. De arra jutottam, hogy soha többet nem megyek szombaton moziba. Kicsit sokan voltak. Annak persze örültem, hogy nem dolgozom ilyen tömegben... Viszont a héten még legalább 2szer el kéne mennem, mert van még 2 tiszteletjegyem, és azt el kéne használni, hamár megdolgoztam érte.
