... hogy a bátyám (aki egyébként Zoli) elment Erasmus ösztöndíjjal Münchenbe. Én pedig meglátogattam. És rájöttem, hogy ez jó dolog. A következő félévben Attila (aki az unokatesóm) ment szintén Erasmussal, ő Frankfurt környékére, Giessenbe. Majd, végül Berta (aki az egyik barátnőm, ja, és nem mellesleg, Zoli barátnője...) is elment, ő Berlinbe. Őt is meglátogattam (busszal mentem, éjszaka, 14 óra volt az út oda, 14 vissza, soha többet busszal ilyen messzire! kivéve, ha ez a legolcsóbb...) . És rájöttem, hogy ez még mindig jó dolog. Úgyhogy, idén végre rászántam magam, és én is jelentkeztem. Úgy egy hét motivációslevél és önéletrajz írogatás, indexfénymásolás, tantárgyválogatás, jelentkezésilap töltögetés, és hasonló elfoglaltságok után beadtam a pályázatot. Sok helyre jelentkeztem. De az első Kempten volt. A második meg Heilbronn, szintén Németországban. De ott lapult még a mappában a jelentkezési lap Hollandiába, Finnországba és Dublinba is. Eredmény 2 héttel később... (Bkv sztrájk ugyanakkor, de ez most lényegtelen, netezni bkv nélkül is lehet) Szóval, éppen itthon ücsörögtem, (hamár táncolni nem tudtam menni, merthogy nem volt mivel) és akkor megnéztem. És már fent volt. Miután a nagy izgalom közepette sikerült felevenítenem a neptun kódomat, elkezdtem keresni, hogy hol is van. És ott volt, ahol annak lennie kellett!!! Kempten mellett!!! Ami jó!!! Nagyon!!!
Amúgy, Kempten Németországban van. Bajorországban, az Alpok lábánál. Nincs messze Münchentől, ami azért jó, mert nagyon szeretem Münchent. És nincs messze Svájctól sem, ami meg azért jó, mert bátyám ott leledzik mostanában (Svájc Kemptentől nem túl messze lévő részén).
Egyébként, még nagyon soká megyek sajnos. Csak 2009 tavaszán. Még nem tudom, pontosan, hogy mikor. De megyek! És egyelőre ez a lényeg! A többit meg majd úgyis megtudom időben.
Szóval, ennyi a történet. Aminek persze még lesz folytatása.
