Igazából, mostanában kezd besűrűsödni az életem. Először is, suliba járok, meg igyekszem nagyon-nagyon sokat tanulni. Nomeg, még mindig "mozizom".
Erasmus ügyben szintén kezdenek beindulni az események. A jelentkezési lapot már elküldtem, most éppen Wohnheimformular-t töltögetek, és Studentenwohnheimokat nézegetek. Amúgy meg már kezdem nagyon várni. Nagyon ott lennék már. De már csak pár hónap, és megyek :) !!!
Az a baj, hogy vége a nyárnak. Újra kéne kezdeni, úgy június közepétől.
És hogy mit csináltam? Dolgoztam, nyaraltam, meg picit tanulgattam. Dolgoztam egy moziban, nyaraltam picit Badacsonyban, egy (elvileg) biciklitúra keretében, meg Horvátországban, Rovinjban, és Svájcban. És tanulgattam egy kis németet, merthogy nyelvvizsgázom, nomeg, megyek majd Németországban, tehát, meg kéne tanulnom németül. Nagyjából ennyi történt a nyáron. De nagyon jó volt.
Jövő héttől meg kezdődik újra a suli. Nomeg, lassan kezdhetek intézgetni mindenfélét erasmus ügyben is.
Kaptam ma emailt a koordinátortól, hogy írjam meg, milyen szakos, hányadéves vagyok, meg ilyenek. Úgyhogy megírtam.
Ezen kívül pedig szorgosan fogyasztom a vizsgákat. Még van egy táptan szigorlatom. Elvileg már csak ez van hátra. Bár, a tegnapi jogot még nem tudom.
Ma végre bementem a koordinátorhoz megkérdezni, hogy hogyan tovább. Azt mondta, hogy egyelőre semmi dolog, most még csak örülni kell, hogy megyek. Ez megvan. Egyre jobban. Jelentkezni meg majd csak ősszel kell a kinti suliba. Addig semmi dolog. Csak örülni, és esetleg nézegetni a honlapjukat: www.fh-kempten.de
Ez nem igazán tartozik az erasmus-témához, sőt, tulajdonképpen egyáltalán nem, de délután elmentem bicajozni, és a Növény utcánál (a 6os úton) összekoccant két autó, ezért egy rendőr irányította a forgalmat. És volt olyan jófej, hogy amint odaértem a zebrához, megállította a 6os út teljes forgalmát (ami volt vagy 5 autó is) és átengedett!
Köszönöm rendőr bácsi!
... hogy a bátyám (aki egyébként Zoli) elment Erasmus ösztöndíjjal Münchenbe. Én pedig meglátogattam. És rájöttem, hogy ez jó dolog. A következő félévben Attila (aki az unokatesóm) ment szintén Erasmussal, ő Frankfurt környékére, Giessenbe. Majd, végül Berta (aki az egyik barátnőm, ja, és nem mellesleg, Zoli barátnője...) is elment, ő Berlinbe. Őt is meglátogattam (busszal mentem, éjszaka, 14 óra volt az út oda, 14 vissza, soha többet busszal ilyen messzire! kivéve, ha ez a legolcsóbb...) . És rájöttem, hogy ez még mindig jó dolog. Úgyhogy, idén végre rászántam magam, és én is jelentkeztem. Úgy egy hét motivációslevél és önéletrajz írogatás, indexfénymásolás, tantárgyválogatás, jelentkezésilap töltögetés, és hasonló elfoglaltságok után beadtam a pályázatot. Sok helyre jelentkeztem. De az első Kempten volt. A második meg Heilbronn, szintén Németországban. De ott lapult még a mappában a jelentkezési lap Hollandiába, Finnországba és Dublinba is. Eredmény 2 héttel később... (Bkv sztrájk ugyanakkor, de ez most lényegtelen, netezni bkv nélkül is lehet) Szóval, éppen itthon ücsörögtem, (hamár táncolni nem tudtam menni, merthogy nem volt mivel) és akkor megnéztem. És már fent volt. Miután a nagy izgalom közepette sikerült felevenítenem a neptun kódomat, elkezdtem keresni, hogy hol is van. És ott volt, ahol annak lennie kellett!!! Kempten mellett!!! Ami jó!!! Nagyon!!!
Amúgy, Kempten Németországban van. Bajorországban, az Alpok lábánál. Nincs messze Münchentől, ami azért jó, mert nagyon szeretem Münchent. És nincs messze Svájctól sem, ami meg azért jó, mert bátyám ott leledzik mostanában (Svájc Kemptentől nem túl messze lévő részén).
Egyébként, még nagyon soká megyek sajnos. Csak 2009 tavaszán. Még nem tudom, pontosan, hogy mikor. De megyek! És egyelőre ez a lényeg! A többit meg majd úgyis megtudom időben.
Szóval, ennyi a történet. Aminek persze még lesz folytatása.
